Ma egész délelőtt nem volt kedvem dolgozni. Vannak időszakok, amikor hullámokban tör rám a nem-dolgozhatnék. Már egészen tökélyre fejlesztettem az ilyen időszakok átvészelését. Órákon át tudok kihúzott egyenes derékkal, okos, nyílt tekintettel az internet legposványosabb bugyraiban böngészni. Ilyenkor vigyázom arra, hogy ne engedjem el magam, ne tespedjek el látványosan, hanem feszült figyelmet, összpontosítást mutassak.

Számos módon el lehet ütni az időt a legtöbb állásban egy multinál, kezdve a netes szenny, blogok és fórumok böngészésével, a félórás mobilnyomkodós székletürítéssel, a másfélórás egészségügyi sétával összekötött ebéddel, a napi tíz kávézós cigarettaszünettel, flörtölgetéssel, vagy akár az üveges szemmel távolba révedező álmodozással.

A fenti megoldások közül ma az álmodozást választottam. Reggel először arról álmodoztam, hogy én vagyok a miniszterelnök úr veje, és életem végéig nem kell dolgoznom; aztán arról álmodoztam, hogy én vagyok az a replikáns, aki felrobbantja 2020-ban az adatközpontot; aztán arról, hogy én vagyok Neymar és összejöttem Palvin Barbival; aztán egy pár percre Hugh Hefner voltam annak szebb pillanataiban; aztán hatalmas Duna-parti loftlakást rendeztem be; legutóbb pedig tízezres letöltést vizionáltam ehhez a poszthoz. Na ezek közül melyik volt a science fiction? :DDD

Kedves Olvasó, te miről álmodoztál ma munka helyett?