Nem tudom, mindenkinek megvan-e az a rész az Idétlen időkigből, amikor Bill Murray azon siránkozik, hogy mekkora gyökérség már ez az egész Mormota-ünnep, mire Andy MacDowell azzal vág vissza, hogy dehát az emberek szeretik, de Bill Murray meg azzal torkolja le, hogy az emberek a véreshurkát is szeretik.

Hát kicsit én is így éreztem a tegnapi posztom kapcsán: a tartalma miatt eleve kicsit szégyelltem is, csak hát a nagy unalmamban semmi jobb nem jutott az eszembe, és hogy azzal is elteljen pár perc a munkaidőből, kiposztoltam. Erre csak tegnap 12 ezer látogató olvasta el, és ami még döbbenetesebb, konkrétan ma reggel 8 és 9 között, amikor én még nagy ártatlanul az igazak álmát alszom (fél 10-re járok dolgozni, és közel lakom, bocsi), szóval még ekkor is kb. 850-en látogatták meg az oldalt, feltehetően a munkahelyükről, munkaidőben. Van egy szegény haverom, aki meg érdekes rovarokról csinál blogot, és tök lelkiismeretesen kutatgat hozzá meg komolyan veszi, lehet, hogy még akár tényleg érdekes is, amit ír (hát mondjuk engem nem érdekel), aztán akárhogy próbálkozik, még soha nem jött össze neki az index-címlap. Hát milyen világban élünk? Legközelebb szerintem a szarásról fogok írni.

Most pedig gyerünk vissza dolgozni, még három óra van hátra a délutánból... :DDDDDDDDDD