Számláló

<a href="http://info.flagcounter.com/UR2I"><img src="http://s09.flagcounter.com/count/UR2I/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_1/flags_1/" alt="Flag Counter" border="0"></a>

Munkakedv-blog

Szevasztok! Irodai gerilla vagyok egy multinacionális banknál. Kurvára nem érdekel a munkám, én ennél valami értelmesebbre vagyok hivatott! Például szívesen lennék milliomos vagy amerikai filmsztár! Ehelyett egész nap csak szenvedek itt az irodában. Sorstársakat keresek, hahó!

Friss topikok

Munkakedv International

Flag Counter

2019.03.06. 09:43 irodai gerilla

A kollégáknak írt elköszönő emailről

Itt a tavasz, dagad a munkakedv, így ismét becsekkol kedvenc anti-karrier blogotok, ahol végre nem hazudnak a képetekbe a munka világáról. A mai nap arról a neked örömteli, számunkra viszont meglehetősen büntető pillanatról lesz szó, amikor végre felmondasz és az utolsó napodon ellenállhatatlan kényszert érzel, hogy írj egy búcsúlevelet a kollégáknak. Persze olyan is előfordulhat, hogy nem egészen magadtól vagy kénytelen távozni, de itt most nem erről lesz szó: hiszen akkor amúgy is inkább a lúzerek blogjának, legyőzött ősellenségünknek, a Munkahelyi Terror blognak lesz érdemes írnod, nem pedig a céges all-staff levlistára.

Sokévnyi irodai patkánykodással a hátunk mögött azt kell mondanunk, hogy sajnos a munkahelyi elköszönő levelek pont olyan unalmasak és színtelenek, mint kollégáink túlnyomó többsége, akik miatt olyan elviselhetetlen bejárni a kőfejtőbe. Úgy is mondhatnám: madarat tolláról, irodai rabszolgát elköszönő emailjéről... Mert hát mit is vagytok képesek többnyire kiizzadni magatokból:

1) A közhelypápa.  "Köszönöm az éveket, nagyszerű kollégák között, rengeteget tanultam, a csapat volt a legjobb, büszke vagyok, hogy, és most mégis elérkezett az idő, stb. stb.". Fájdalom, halálhörgés, unalom. A legtöbb ilyen nyomorultnak visszaírnám, hogy légyszi, soha, de soha ne írj le többé semmit! Nem, tényleg ne. És akkor van még az az alfaja is, aki az egészet súlyosbítja egy Gandhi vagy Martin Luther King idézettel. 

2) A duplacsavaros sablonos. "Nem szeretném a szokásos közhelyeket elsütni, sokan leírták már, nem akarom ismételgetni...", aztán mégiscsak elsüti, leírja, elismétli. Ezt azok a félkegyelműek írják, akikben van ambíció, hogy különlegesebbnek látszódjanak a többi félkegyelműnél. Ezek a rohadékok idézetnek is - ha tesznek bele - valami különlegesebbet, egyedieskedőbbet választanak, például Bődöcs Tibort, hiszen milyen jópofa, hát erre aztán tényleg senki sem gondolna egy céges búcsúlevélben. Pedig amit ők csinálnak, valójában az a konformizmusnak az igazi csúcsa. 

3) A minimalista. Ez abban különbözik az előzőtől, hogy röviden beharangozza ugyan, hogy nem akar nagyon búcsúzkodni, és aztán tényleg rövidre is zárja egy "a linkedinen megtaláltok, szevasztok"-kal. Ez legalább lényegretörő, és nem rabolja az időnket, de itt is felmerül a kérdés: végül is szegényebb lenne a világ, ha ez az email nem születik meg? A linkedinen enélkül is mindenkit megtalálnak.

4) A nosztalgiázós. Aki véget nem érő, szószátyár sztorikkal traktál, hogy amikor a Zsoltival két hónapig minden hétvégét végigéjszakáztak, nade milyen jó pizzákat rendeltek közben, meg a sarki dögkútban mennyire bírták a pincérnőt, vagy amikor a főnök az egész csapatot elvitte az Aquaworldbe, blablabla. Ezek többnyire az ember idején és energiáin legdurvábban élősködő arcok, örömünnep, ha végre kilépnek.

5) A sértett. Aki még egy utolsó rohammal a cégre szabadítaná világmegváltó gondolatait arról, hogy kellett volna a dolgokat jobban csinálni, de persze mivel nincs vér a pucájában a nyílt kritikához, ezért inkább csak ilyen finomkodó célzásokat tesz. Ilyen erővel azt is írhatná, hogy azért mentem el, mert nem vettetek komolyan. Most kinek hiányzik ez?

6) A gyáva. Annyiban különbözik a sértettől, hogy neki még világmegváltó gondolatai sem voltak, csak nem érti, miért nem lett itt CEO 4 hónap alatt, ezért úgy érzi, nagyon kibasztak vele. Mivel nem mer beszólni, ezért mindenféle obskurus filmekből vett, senki által nem ismert idézeteket ír le - félig, hogy "csak az értse, aki tudja miről van szó". Persze kb. senki nem érti, de este már büszkén meséli a haveroknak, hogy mekkorát beolvasott még a végén a köcsögöknek.

7) A botrányos. Én hosszú pályafutásom alatt egy ilyet láttam, aki tényleg nyíltan, mindenki előtt elküldte a volt főnökét a halál faszára, elhordta inkompetens, nyominger szánalomtömegnek, stb. Na, ezek legalább tényleg viccesek és utána még napokig lehet csámcsogni rajtuk, csakhát ilyen szociopata vadbaromból nincsen olyan sok a kilúgozott multikörnyezetben..

A Munkakedv Blog tippje: ne írjatok búcsúlevelet egyáltalán. Akivel jóban voltatok valamiféle közös lógás, egymásnak falazás, stb. okán, attól köszönjetek el személyesen, de higgyétek el, a többiek nem kíváncsiak a vélhetően amúgy is meglehetősen közhelyes gondolataitokra.

És most rajtatok a sor, irodai gerilla harcostársaim, írjátok meg a kommentekben, hogy ti milyen típusú búcsúemaileket kaptatok / írtatok. És persze pörgessétek a munkakedv számlálót! (És légyszi kattintsatok már azokra a kurva reklámokra, mert soha nem fogok tudni így kiszállni a mókuskerékből, ha ez a blog is 50 forint reklámbevételt termelt ki két év alatt).

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (0/5)

1 komment

Címkék: nincs kedvem dolgozni elköszönő levél levél a kollégáknak


A bejegyzés trackback címe:

https://munkakedv.blog.hu/api/trackback/id/tr3414670671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Wasp_ 2019.03.07. 09:58:31

Nem búcsúlevelet írni gáz. Hanem sablonlevelet körbeküldeni olyan embereknek, akik konkrétan leszarják, hogy a cégnél dolgozol-e még, vagy elgyúrt egy hókotró. Ha nem tudsz személyesen elbúcsúzni azoktól akik irántad érdeklődnek, akkor írj egy személyhez szóló levelet. Én például köszönöm, de semmilyen olyan levelet nem kérek senkitől, aminek a kizárólagos, vagy más szempontból kiemelt címzettje nem én vagyok, ugyanis az általános ismeretszerzésre más forrásokat preferálok.
süti beállítások módosítása