Nyugi, nem akarom elvinni a blogot ilyen kocka szakbarbár irányba, igérem hamarosan visszatérünk a jól bevált irodai patkánykodásos vonalhoz, a címben szereplő téma csak arról jutott eszembe, hogy a héten megemeltem a fogyasztási hiteleink kamatát 0,25%-kal, amivel kerestem is a banknak kb. 30 millió forintot. Hurrá, megint nőtt a GDP, fejlődik az ország! Na jó, természetesen egyébként nem én emeltem meg személyesen, valójában én csak a ALM-biztosság meghosszabbított bunkósbotja voltam, amely lesújtott a gyanútlan ügyfeleinkre...

Na most sokan biztosan azt fogják hinni, hogy engem a Jobbik bérelt fel itt ilyen bankellenes hangulatot kelteni, nade hát ez nem igaz, meg aztán a bank alapvetően hasznos jószág, ezt már az öreg Széchenyi is megmondta: ha nem lenne bank, ki adna hitelt a vállalkozóknak meg miből venne plazmatévét a Mónika só törzsközönsége, he? Hát arról meg nem is beszélve, hogy miből élnék meg én :DDDDDD Nade most komolyan: a hitelfelvételre soha senkit nem kényszerítettek, ez csak egy lehetőség volt mindenki számára.

Csakhogy valahol emiatt ilyen depresszív ez a bankos szakma: ülünk az irodában, és hát a nap végén semmi se gördül le a futószalagról, legalább is semmi, ami látható lenne, úgy érezzük, mintha nem is csináltunk volna semmit. Jó, hát ez néha tényleg így is van, na de most tegyük már a szívünkre a kezünket, nagy szervezetekben dolgozó szakikáim: hát kinek nem volt még olyan napja, amikor egész nap kummantott a melóhelyen? Vegyük már tudomásul, hogy nem az őskorban vagyunk: annál már sokkal több kaja van, minthogy azonnal éhen haljunk, ha egyszer nem megyünk el bogyót meg gyökereket gyűjteni.

Még szerencse, mert hát ez a mindennapi bogyógyűjtés elég stresszes egy cucc lehetett :DDD Ma lusta voltam szavazást is készíteni, így fejtsétek ki a kommentekben a véleményeteket, nyájas olvasók: ti mit csinálnátok szívesen, ha nem kellene egy irodában patkánykodni?