Munkakedv-blog

Régen, amikor a gyári munkásoknak is elment a kedve a munkától, és behúztak egy sztrájkot, már akkor is voltak olyan seggfejek, akik elrontották a mókát: őket hívták sztrájktörőknek. Kicsit távoli párhuzam, de valami hasonló történik most is: bár a koronavírus végre elhozta nekünk a home-office kánaánt, mégis vannak olyan megátalkodottak, akik képtelenek az otthonlét élv... izé, harcolni a vírus ellen azzal, hogy nem mennek be az irodába. Ők a HO-törők.

Én a magam részéről tavaly március óta egyszer voltam az irodában: még decemberben, amikor elhoztam a cég által a gyereknek küldött Mikulás-csomagot. Mégis a video-callokban azt látom, hogy a járványhelyzet ellenére bent tobzódnak az emberek. De miért csinálják ezt?

Sajnos kollégáink ezúttal sem hazudtolták meg magukat, és ki is állították a szokásos szegénységi bizonyítványt magukról a megrögzött irodába járással. Mert hát milyen típusú arcok járnak be ilyenkor?

• a fontoskodók: azt hiszik, nélkülük megáll az élet. Görcsös kényszerrel próbálják bizonyítani (leginkább saját maguknak) nélkülözhetetlenségüket. A legirritálóbb alfaja, aki mindezt ilyen mártírkodó pofával adja elő: ő, aki s cégért dacol a covid-veszéllyel és nyomja keményen. Senki sem kéri tőle...
• a control-freakek: leginkább főnökök, akik nem bíznak az embereikben, kollégáikban. Bár ezt jól is teszik, erre hivatkozva nem csak ők járnak be, de az embereiket is erre kényszerítik finomabb-nyíltabb zsarolásokkal (de persze valami álszent szöveggel, hogy "jobb a csapatszellemnek"). A leggázabb ezekben a sztorikban, amikor ráadásul a főnöknek van egyébként saját, külön irodája, míg az emberei szívhatják egymás vírusait az open-office-ban,
• a szociális függők: ezek az állandóan jópofizó,szószátyár alakok, akik folyamatosan kollégáik idején és türelmén élősködnek. Ezeknek egy nap egyedüllét otthon súlyosabb, mint utána egy hét az intenzívosztályon, ezért nyilván bejárnak. Nemcsak szánalmasak, hanem mivel folyamatosan keresik a többiek társaságát, még külön fertőzésveszélyesek is. Külön irritáló alfaja a magát állandóan kellető szűzkurva kolléganő,
• akik utálják a családjukat: otthon nyomasztja őket az asszony, nyúzza a gyerek. Mondjuk ezek legalább többnyire valami félreeső helyre vonulnak el magukba, hogy élvezzék a nyugalmat, és nem zavarnak sok vizet,
• akik szar helyen laknak: élhetetlen agglegények, saját maguk ellátására alkalmatlan mamakedvencei, elfajzott háziasszonyok, akik képtelenek rendesen berendezni otthon a lakást. De náluk legalább érthető, hogy az olyan kényelmi szolgáltatások, mint a céges tea, a vízforraló a konyhában, meg a kólaautomata bevonza őket az irodába.

Ez talán már meg is magyarázza, hogy a víruson kívül mi tart minket még vissza az irodába járástól: hát az, hogy amúgy is csak a gáz arcok járnak be. És most rajtatok a sor, drága irodai gerilla harcostársaim, fejtsétek ki kommentekben, mit gondoltok a covid-alatti irodába járásról!