Emlékeztek még arra a szerencsétlen balfaszra, aki a Széna téri OTP fiókban agyonlövette magát, miközben megpróbált egy félresikerült rablási akció végén túszejtéssel kizsarolni valami kemény 4 millió (!) forintot? Nem is beszélve arról, hogy a sajátján kívül mennyi más ember életét, de legalább is egészségét kockáztatta ezzel a támadással.

Ma 12 órakor sikertelenül lezártunk egy projektet.

A két dolognak látszólag semmi köze egymáshoz, legalábbis a laikus olvasó számára. Pedig nagyon is van és jelen rövid kis posztunkkal erre a rejtett összefüggésre szeretnénk rávilágítani a tisztelt olvasóink figyelmét. Az akkori bankrablással kb. négymillió forintos kár érte volna a bankot. A sokadik meg nem valósult projektünkkel olyan húszmilliót dobtunk ki az ablakon. Ismét valami nagyon innovatív terven dolgoztunk, amiről már a kezdetek kezdetén megmondtam, hogy semmi értelme. Volt a projektnek egy kijelölt vezetője is (akit csak szerényen a „Halott projektek gazdája” címmel illetek), aki közel fél éven keresztül dolgozott ezen a feladaton, ez havi 500 ezres bruttóval számolva 3,8 millió forint kiadás. A projekt IT költsége (amit csupán a megvalósíthatóságra fordítottak) 80 munkanap volt, amit nálunk 200 ezer forintos belső elszámoló árral szoktak elszámolni – ez újabb tizenhatmillió forint.

Mindehhez még bónuszban hozzáadhatom, hogy közel 10 projektmegbeszélés volt, egyenként 2 óra hosszúak. Ezeknek a megbeszéléseken a jó részéről sikerült távol tartanom magam (aminek így utólag nagyon örülök). Tulajdonképpen a később sikeres projektek megbeszéléseiről is igyekszem távol tartani magam, mert mindig van olyan becsatlakozási pont, amikor még fel tudom tüntetni magam úgy, mint akinek bármi köze is lenne az egészhez. Akkor meg minek erőltessem magam feleslegesen?

Gyakran szoktam ezeken a megbeszéléseken számolgatni, hogy mennyibe is kerül a részt vevők órabére a banknak. A mai kétórás megbeszélésen 8-an vettünk részt, a beosztások alapján négy osztályvezető, 3 főosztályvezető és 1 igazgató. Az osztályvezetők fizetését 400 bruttóval számolva, a főosztályvezetőkét 600-al, az igazgatót 1,2 millióval és havi 160 munkaórával, mindez szuperbruttósítva 73 ezer forint. Aprópénz.

Persze a legnagyobb kedvencem az inkompetens expatrióta nagyfőnök asszony, akinek a szánalmasnál szánalmasabb (és ráadásul nem is túl eredeti) ötletein dolgozunk gyakran heteket aztán dobjuk ki szépen csendben a félkész projekteket.

Szóval bankrablás helyett javasoljunk projekteket, ha mindenáron kárt akarunk okozni. Esetleg még az egészbe bevonhatunk külső tanácsadó cégeket is, hogy biztosan elköltsük egy kisebb KKV éves árbevételét. Hogy egy kis kulturát is csöpögtessek a blogra, álljon itt egy Bertold Brecht idézet: "Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?"