Az őszi-téli időszak beköszöntével új veszély kezd leselkedni ránk munkahelyünkön - mármint az örök ellenségen, a munkán kívül: - a beteg kollégák. Most kivételesen nem az idegesítő idiótákra meg a munkamániás "betegekre" gondolok, akik sajnos egész évben szívják a vérünket, hanem a hideg időben legyengült immunrendszerű náthásokra-influenzásokra. Az alábbi - a szokásos alapossággal és empátiával megírt - elemzésemet szerettem volna a Munkahelyi Terrorban publikálni, de ők valami miatt nem akarták lehozni (és azt üzenték, hogy "kurvára nem vagy vicces és a blogod is szar"), szóval maradtam ennél a fórumnál :))

Lássuk tehát, hogyan terrorizálják a náthás, influenzás kollégák az egyszeri jómunkás-embert:

- betegen is bejövő munkamániások: ezek a nyomorultak annyira fontosnak érzik magukat, hogy 40 fokos lázzal is képesek bejönni gályázni. Ez alapból az ő bajuk lenne, de sajnos két okból sem az. Ha fertőző a betegségük, könnyen ránk ragaszthatják. Itt rögtön tisztázzuk is, hogy egy igazi irodai gerillának nincs szüksége betegállományba vonulni csak azért, mert nem akar dolgozni, hiszen ezt többnyire meg tudja oldani a munkahelyén is. Szóval ebből a fajta segítségből köszi, de nem kérünk: betegnek lenni szar, amit még a (beteg)szabiért sem vállalnék be! A másik eset, ha csak náthásak és nem fertőzőek, akkor is esztétikailag csúnya látványt nyújtanak, ahogy izzadnak, fúják az orrukat, szipognak, stb. Ha pedig mindezt még látványos, túlripacskodott szenvedéssel is megspékelik, na az már tényleg a legalja. Most ez hiányzik a szürke, hideg idő miatt amúgy is depressziós munkanapunkhoz? Na ugye, hogy nem. Szóval ha beteg vagy, igenis maradj otthon, kedves kolléga!

- betegállományban lógósok: bár tulajdonképpen jobban végiggondolva, ha otthon maradsz, akkor is én szívom meg, hiszen könnyen rám oszthatják a munkádat. Ördögi egy dilemma ez! Mindazonáltal a betegszabin lévő munkatárs abból a szempontból lehetőség is, hogy mivel nincs jelen, az érdekeit is kevésbé tudja védeni, ezért könnyebben rátolhatók nem sürgős munkák. Ne legyen emiatt lelkifurdalásunk: ha már úgyis otthon teázgat (esetleg nem is ő beteg, csak a gyereke), igenis hozza be a lemaradását az értékteremtésben később! Szóval ami azért jó, hogy ebben a kategóriában legalább van upside is: főleg, ha a főnök, vagy valami kulcsember beteg, aki miatt egész projektek csúszhatnak pár napot, na akkor az influenzavírusok már nem keltek fel hiába. (Őket, ha tudjuk, mindenképp beszéljük le az oltásról!)

- a táppénzen spóroló spórmájszeretek: ez tulajdonképpen a betegen bejövők egy alfaja, viszont az előbbinél sokkal irritálóbb. Mivel ők nem a kötelességtudat miatt jönnek be, hanem csak mert nem akarják bukni a táppénzt, ezért semmi hasznosat nem csinálnak, ráadásul úgy tesznek, mintha a betegségük erre feljogosítaná őket. És mivel a lógás egy kollektívában gyakran egy nulla összegű játék, ezzel valójában a mi nem-dolgozási lehetőségeinket csökkentik. Gáz.

- tüsszentősök: aztán van az a kategória, aki annyira nem náthás, hogy betegnek is legyen nevezhető, de azért annyi tünetet éppen produkál, hogy már zavaró legyen. Ezek közül is a legbosszantóbb a tüsszentők tábora: ugye eleve vannak olyan arcok, akik allergia vagy feltűnési kényszer miatt hangrobbanást okozó óriástüsszentésekkel terrorizálják a munkatársaikat, de ezek száma ilyenkor télen megugrik. Nincs az a jól szigetelő fülhallgató, ami ettől a zajszennyezéstől megvéd minket. Külön büntetés az önelégült pofa, amit egy-egy ilyen "jól sikerült" tüsszentésorkán után vágnak (miközben a mellettük lévő idősebb kolléga épp veszi be a dupla adagot a szívgyógyszeréből...).  Ha meg szól nekik az ember, akkor a sértődötten közlik, hogy nem tehetnek róla. Hát a túrót nem!

- orrfújósok, krákogók, szipogósok, köhögősök:na, ezekre meg már végképp csak ezt tudom mondani:

Szóval kedves irodai gerilla harcostársaim, vigyázzatok magatokra, szedjetek sok Robitussint - ha épp most lenne a céges karácsony, nézzétek át a tavalyi erről szóló posztunkat - de ami a legfontosabb: NE GYERTEK BE INFLUENZÁSAN DOLGOZNI!