Nem, itt most nem egy klausztrofóbiás vekengés következik, hanem egy szokásos vérbeli irodai gerilla (c) poszt. Mai bejegyzésünknek két kiindulópontja van: 1. mérvadónak számító öltönyös patkány legalább 10 emeletes irodaházban dolgozik; 2. a kollégáink azért (is) gyűlöletes emberek, mert többségük lassúbb és butább nálunk, és ezzel még magánál a munkánál is nagyobb mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a szükségesnél több időt kelljen töltenünk a munkahelyünkön.

Mindezekből egy kicsit is értelmesebb ember azonnal kikövetkeztetheti a top5 problémát a munkahelyi liftekkel:

- mindig megállítják: ugye az alap, hogy a menőbb arcok a magasabb emeleteken dolgoznak. Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy ha te a 10. emeletre mész a földszintről, akkor jó eséllyel meg fogja állítani valaki közben, hogy beszálljon, aztán meg még előtted kiszálljon. Minden ilyen nyomorult kb. 30 másodpercet vesz el az életünkből, fel lehet szorozni, hogy ez egy év alatt mennyi;

- szükségtelenül használják: a kiszálló-beszálló kollégák különösen akkor idegesítőek, ha mindezt ráadásul 1-2 emelet áthidalásáért teszik, gyakran még lefelé is. Ráadásul ilyesmire jellemzően az egyébként is irritáló emberek vetemednek: elzsírosodott, igénytelen IT-sok, lusta, cigiszagú 50-esek és persze a dagad, liftezés közben is sütit majszoló csajok. Ha a világ ura lennék, a -4/+2 emeletnyi liftezést liftajtó-záródás általi lefejezéssel büntetném, a testekre pedig ez a feliratot aggatnám: "Isten büntetése a lustaságért";

- félrenyomják: az olyan debilekre, akik eltévesztik a lefelé-felfelé gombokat, rossz emeletgombot nyomnak meg és ezáltal úgy tartanak fel, hogy abból még nekik sem származik semmi hasznuk, nem is mondok inkább semmit;

- feltartják: aztán az is szép még, amikor valami jófej mindenképp a mi időnkből és fülünk hallatára szeretne befejezni valami teljesen jelentéktelen sztorit, hamvába holt csajozási kísérletet vagy melós hasfájást az épp kiszálló cinkostársával, közben tövig támaszkodva az ajtózáródást megakadályozó gombra- Mondjuk ebben legalább az a jó, hogy többnyire még is a liftajtó szokta elvágni a kéretlen műsort;

- pofáznak benne: és hát ott vannak még azok a bájgúnárok is, akik semmit mondó locsogásukkal súlyosbítják azt, hogy már a puszta megjelenésükkel is feltartanak minket, kihasználva, hogy nem tudunk hová menekülni előlük. A liftben elkapó főnök vagy még nagyon régen megdugott kolleganő pedig már végképp olyan horrorszerű, hogy inkább ne is emlegessük!

Szerintem ezek után minden normális ember belátja, hogy a béna vígjátékokban elsütött, "eleresztek a liftben egy pingvint" típusú poénok valójában még a legkisebb rossz, ami történhet velünk a céges felvonókban. Most írjátok meg ti is, kedves olvasók, titeket mi irritál a legjobban a liftezésben, holnap pedig áttekintjük az egyszeri irodai gerilla által bevethető elhárító taktikákat is.

UPDATE: időközben megjelent a folytatás is.