Itt van az ősz, itt van újra, és irgalmatlanul nincs kedvem dolgozni, mint mindig, énnekem - ahogy a költő mondaná. Mai témánk az egyik legelviselhetetlenebb kötelezettség az irodai munkában: a kézfogás.

Hogy mi a baj a kézfogással? Nyilvánvaló: ugye a munkában az egyik legelviselhetetlenebb dolog a kollégák jelenléte, a kézfogás pedig csak tovább súlyosbítja azt, ami amúgy is: hiszen még hozzájuk is kell érni!

Persze most erre jönnek majd ide a takarítók, szakácsok meg az orvosok hőbörögni, hogy ne primadonnáskodjunk már mi üvegkalitkába zárt irodai patkányok, hiszen nekik mennyi mindenhez kell a munkájuk során hozzáérni. Hát nekik azt tudom mondani, hogy egyrészt, nekünk irodai gerilláknak is kőkemény életünk van, másrészt könnyű úgy pofázni, hogy ti legalább legitim módon húzhattok kesztyűt a mindenféle undokság megfogásához, míg nekünk puszta kézzel kell felvenni a küzdelmet az ellennel.

Lássuk az irodai kézfogások top3 legidegesítőbb formáját, és az ellenük való leghatékonyabb védekezési módszereket:

- közvetlen kollégák barátinak szánt kézfogása: talán hihetetlen, de vannak olyan alakok, akik valami perverzió miatt ingert éreznek arra, hogy megfogják a kollégáik kezét minden reggel, valamint lelépés előtt is. Ha egy helyen több ilyen aberrált is van, akkor könnyen kialakulhat a reggeli-délutáni üdvözlő kézfogások szokása, mivel a többség a legminimálisabb csoportnyomás előtt is meghajlik. Ez nagyon gáz. Ha ilyen helyre kerülnénk, mondjuk meg kerek perec, hogy szerintünk ez beteges, és mi nem fogunk kezet csak úgy senkivel. Ennek az az előnye is megvan, hogy utána amúgy se akarnak majd nagyon barátkozni velünk. Azért vigyázzunk, ne szigetelődjünk el: kovácsoljunk koalíciót a kézfogást ellenző csendes mocsárból!

- más osztályokkal való meeting előtt kézfogás: ebben az a jó, hogy itt hivatkozhatunk ilyen egyszeri dolgokra, hogy még vizes a kezem, hogy nem érjük át az asztalt, vagy eljátszhatjuk, hogy éppen beletüsszentettünk a tenyerünkbe, és akkor a másik fél se fogja a dolgot annyira erőltetni. Ráadásul ezzel megadhatjuk a megfelelő alaphangot is a meetingre: "nem haverkodni jöttünk, hiszen ti jó eséllyel épp munkát akartok ránk tolni",

- találkozás ügyfelekkel: hát ezt sajnos végképp nem lehet elbliccelni, a mai világban valahogy mindenki azt hiszi, hogy egy kézfogás a bizalom alapja. Amikor például a magánorvosi rendelőben minden orvos alapból kézfogással üdvözli a pácienst, én meg markolászhatom egy ilyen ember kezét, aki előtte egész nap beteg embereket fogdosott. Szóval nincs mese, ezt a békát le kell nyelni, ügyfélmeeting után meg irány kezet mosni.

Túlreagálnám? Én lennék a fura? Mondjuk azért az jó, hogy néha-néha jó csajokkal is kezet kell fogni. Dehát azért ez sovány vigasz. És most rajtatok a sor, mizantróp, semmirekellő irodai gerilla harcostársaim, írjátok be a kommentekbe, ti kikkel utáltok kezet fogni.