Munkakedv-blog

Itt a tél, mínuszokban a munkakedv, folytatjuk VERSUS sorozatunkat. Ezúttal a Mikulást, ezt a szerencsétlen fizikai munkást hasonlítjuk össze az üvegkalitkában tartott öltönyös majmokkal. És persze az ünnepekre való rákészülés jegyében nézzétek át a korábbi "Mit vegyünk a kollégáinknak céges karácsonyra?" posztot (spoilerezek: semmit) és a tippjeinket arra vonatkozóan, hogy lehet túlélni az influenzától lebetegedett kollégák között és a gyomorforgató karácsonyi corporate CSR lehúzásokat. Kitartást, drága irodai gerilla barátaim, ti semmirekellő naplopók.

Mikulás	vs	Irodai dolgozók
Állítólag van az évnek egy olyan napja, amikor tényleg keményen dolgozik.		Sokuk az év egy napján sem dolgozik keményen.
Elméletileg emberfeletti munkát teljesít, a valóságban még senki nem látta dolgozni.		Elméletileg emberfeletti munkát teljesít, a valóságban még senki nem látta dolgozni.
Kollégái szarvasok és néhány migráns kinézetű figura.		Kollégái között elég nagy állatok is vannak és (a nemzetközi cégeknél gályázó példányoknál) jónéhány migráns kinézetű figura.
A róla szóló történetek alapján nincsenek anyagcserére utaló fizikai szükségletei munka közben.		Gyakran szarik a munkahelyén.
A kéményen közlekedik fel és le.		Rémálmával, a munkahelyi lifttel közlekedik fel és le.
Sokan kérnek tőle mindenféle dolgokat, többnyire hiába.		Sokan kérnek tőle mindenféle dolgokat, a nagy szervezetben dolgozó rutinosabb példányoktól többnyire hiába.
Munkáját annyira szereti, hogy a nyugdíjkorhatár fölött is maradt a melóban.		Alig várja a nyugdíjkorhatárt.

Amúgy ha tetszik ez a formátum, a kommentekben lehet még kérni alanyokat a versus sorozatba.