Vannak napok, amikor annyira nincsen kedvem dolgozni, hogy már-már úgy érzem, bárcsak állítanának már mögém valami marcona őrt, aki fegyverrel kényszerít, hogy végre csináljak valamit. Amikor azt érzed, hogy még pénzzel, nővel, kocsival stb. se tudnának rávenni, hogy valami hasznosat csinálj, max. esetleg-talán-legfeljebb közvetlen életveszéllyel... Csak az a furcsa, hogy ez zavar: a szívem mélyén túlságosan lelkiismeretes és kötelességtudó lennék? :DDDDDD
(Na de hogy egy kis külső elköteleződéssel sarkaljam magam a haladásra és a teljesítményre, ezennel megígérem, hogy most már tényleg hamarosan megcsinálom a szavazási lehetőséget a munkakedvről! :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.