Versenyszférában élünk, vagy mifene. Ez azt jelenti, hogy mindenki eltérő fizetésért dolgozik, amit szépen csendben a számlájára utalnak és kussol róla, lehetőleg titokban tartja és persze folyton elégedetlenkedik, hogy milyen keveset keres és hogy mennyire nem jön ki a fizetéséből.
 
Színház az egész világ, hiszen a fizetésnek azért van nyoma, ezt pedig havi kimutatások formájában el is küldik a kedves dolgozóknak, így számos lehetőségünk van, hogy egy kicsit a dolgok mögé, úgymond a lényegbe lássunk, hogy aztán az információk birtokában nyugodtan kurvanyázhassuk a kedves kollegát, aki másfélszer annyit keres, mint én, de állandóan előadja, hogy azért kell gyüjtögetni a Tesco pontokat, merthogy úgy gazdaságosabb.
 
Az előző munkahelyemen, egy német tulajdonú banknál (a svábok ugye legendásan spúrok) 315 ezer forint volt a bruttó fizetésem (2 év valós és 1 év kitalált munkatapasztalattal). Ezért a pénzért természetesen nagyon boldognak és elégedettnek éreztem magam, hiszen a korábbi munkahelyemen (Picsapöcs magyar kis kft) 200 ezer forint alatt kerestem. Ez a boldogság és öröm körülbelül 1 hónapig tartott, mire rájöttem, hogy ez a munkám is ugyanolyan baromi unalmas, mint a korábbi és alapvetően marhára nem is érdekel. Persze lehet támadni, hogy más a fenekét a földhöz veri, ha egyáltalán munkája van meg hogy mennyit keres egy Tesco pénztáros, na de nem vagyunk egyenlőek, ne is akarjunk annak látszani és hát ha magas fizetésért lehet elégedetlennek lenni és szarni a munkára, miért ne lehetne még sokkal magasabb fizetésért ugyanezt megtenni? Mert bizony tettetett érdeklődésen kívül mást nem láttam a vezetőim arcán sohasem. Mindenkit felülről rugdostak.
 
Szóval számos, nem is túlságosan kifinomult módszere van annak, hogy megtudjuk, mennyit keres a mellettünk ülő kollega, vagy éppen, ami egy kicsit azért érdekesebb, mennyit keres a főnök. Lehet jóban lenni a payrollossal, a főnök ötvenes titkárnöjével, vagy egyszerűen csak lámpafény alá tartani a fizetési borítékokat és a megfelelő helyről kiolvasni a megfelelő összegeket. Kicsit sokkolt is a külföldi főnök havi bruttója, ami közel négyszerese volt az én fizetésemnek. Ja, hát kérem ennyiért én is előadom a szenvedőt, aki éppen csak kijön a fizetéséből. Meg a szutyok spórmajszternek fizették pótlékot a saját autója használatáért, amiből képes volt venni egy hétéves rozzant Corollát.
 
Gyakran szokták előszedni a MÁV-os fizetéseket. Na de mennyit keres egy bankos? Hát, aki fiókos, az nagyságrendileg 200 bruttót. Aki a központban alibizik, 2-3 év munkatapasztalattal, az mondjuk 350-et, 5-6 év tapasztalattal mondjuk 5-600-at és aki már bármilyen igazgatói pozícióban van, az bizony tokkal-vonóval belekerül 20 millió bruttóba (és nem szuperbruttóba) évente. Innen még van feljebb az ügyvezetői igazgatói és a vezérigazgatói szintek, de ezzel már ne is foglalkozzunk. Annál többet már csak egy focista keres.
 
Mi ebből a tanulság? Nincsen tanulság. Ha már olyan munkát kell csinálnod, ami teljesen érdektelen a számodra és még így is messzemenően többet keresel az átlagnál, törekedjél még többre, ami elégedetté tehet ideig-óráig.