Bizonyára mindenkivel előfordul, hogy nem kedvel bizonyos embereket a munkahelyén. Sőt, mivel rá vagyunk kényszerítve, hogy életünk jelentős részét a gályán töltsük, ezért szerintem az a normális, ha alapból az összes kollégát utáljuk. Ezt nem kell szégyellni, mert ez természetes dolog, és hát egyébként is, egy kerbank igazi gyökerekkel van tele. Ha még az illető okot is ad gyülöletünkre, az megint más tészta, de a legtöbb embert találhatjuk ellenszenvesnek csupán önmagában/önmagáért is. Ezenkívül az a megfigyelésem, hogy egyes osztályokon mint pl. a compliance vagy az informatikai szolgáltatások, csak gyökerek dolgoznak. Nem is beszélve a külsős látogatókról, különös tekintettel az olyan rohadékokra, mint mondjuk a McKinsey-s tanácsadók, akik mindenhonnan csak az embereket rugdossák ki.

Fontos azonban, hogy bármennyire is utálunk valakit a melóhelyen, ezt soha ne mutassuk ki. A konfliktusok nyílt felvállalása nem éri meg, mert hát ki tudja, hogy egyszer még kitől kell valami szívességet kérni. (Mondjuk ha valakit mindenki utál az osztályon, akkor abba rúgjunk bele mi is nyugodtan, de ilyenkor is inkább csak azért, hogy nehogy a végén minket közösítsenek ki - don´t take this personal, persze). Szóval a munkahelyi bosszúállásnak mindig alattomosnak és sunyinak kell lenni, hogy az illető még csak véletlenül se jöjjön rá, hogy kivel áll szemben.

Egyébként a múltkori, szarásos poszt is hihetetlen népszerünek bizonyult (az az igazság, hogy gusztustalanok vagytok, nyájas olvasók, igazából hányok töletek), mindenesetre bosszúállós szorozatunk elsö része is véletlenül épp a vécé-témához kapcsolódik. Képzeljük el, hogy szánalmas magyar kis informatikai beszállító partnerünk emberei jönnek meetingre, ezen ráadásul részt vesz még pár madár egy másik osztályról is, akiket nem kedvelünk. Nos, igyekezzünk tehát a meeting előtti percekre időzíteni egy kitérőt a retyóra: ha csak brunyálás jön össze, jobb híján az is jó, ha meg még valami komolyabb is, na az az igazi. Dolgunk végeztével - a szokásokat félretéve -  ezúttal ne mossuk meg a kezünket. Így a kezdődő meeting elején a kézfogások közben már egyáltalán nem fog nehezünkre esni őszintén rámosolyogni az üdvözlendő partnerekre. Még jófejnek is fognak minket tartani :DDDDDDDDDDDD

Viszont másfelől meg éppen emiatt nem is árt kicsit résen lennünk a kézrázás közben kedvesen mosolygó öltönyös majmokkal...