Ma reggel visszajött a főnököm a kéthetes nyári szabadságáról, szóval én is kénytelen voltam reggel korán beérni, hogy gyorsan összeállítsak egy vészforgatókönyvet arról, hogyan is fogok beszámolni neki az elmúlt kéthetes tevékenységemről (munkát szándékosan nem írok, legalább a blogon legyünk őszinték).  

Mire beértem az irodába, már tiszta víz voltam ebben a kánikulában, ami egy röhej, hiszen a fenébe is, elmúlt már augusztus 20-a, ilyenkor már dinnyét sem lehetne venni, kellemes hűvös reggelekre kellene ébrednünk, nem olyan melegre, hogy két mozdulat után folyjon az ember arcáról a víz, szóval hahó, hűvöset kérünk, felőlem most akár egy kis eső is jöhet, pedig az esőt vadkempingezős élményeim óta nem szeretem. Még jó, hogy a ventillátort már hetekkel ezelőtt buzgóságomban elpakoltam a lakásban, mondván, úgysem lesz már meleg idén, hiszen elvégre az év legmelegebb időszakának tartott két hetében eltöltött nyaralásom alatt is végig esett és hűvös volt, szóval így otthon legalább áll a forró levegő a lakásban. 

Ahogy befelé jövet ültem a metrón, az első két megállóban csak pihegtem és egy-egy tenyérmozdulattal a gyöngyöző izzadságcseppeket söpörtem le a homlokomról, miközben éreztem, hogy a mellkasomon össze-összegyűlő nedvesség kövér cseppekben hullik alá rendszeres időközökben az aránytalanul nagyra nőtt hasamra (na jó, inkább csak pocak egyelőre), amit különösen utálok.  

Mit lehet csinálni az ilyen trópusi időkben? Dolgozni azt nem, hiszen egész este nem aludtam a melegtől, az irodában természetesen felnyomom a légkondit, ami viszont kellemesen elálmosít és különösen ebéd után gondolok meleg szeretettel a mediterrán felebarátaimra, akik ilyenkor a jól megérdemelt sziesztájukat töltik.  

Ma témánk tehát az lenne, hogy ki milyen módon védekezik a hőség ellen, különösen ha a főnöke szabadságon van?  

Részemről a következő  gyakorlatokat találtam eddig ki:

• Szieszta: szerda délután fél kettőtől háromig lefoglaltam az egyik félreeső tárgyalót, ahol végigfeküdtem a székeken és egy nagyon kellemeset aludtam. Igaz, kicsit összegyűrtem a ruhámat, az arcomat és egy kicsit megnyomtam az oldalamat is, de egy arcmosás után már vissza tudtam jönni a helyemre anélkül, hogy megkérdezték volna tőlem, hogy rosszul vagyok-e.
• Túlhűtés: bár az étterem, ahová ebédelni szoktam járni, mindössze kétszáz méterre van innen, de ebéd előtt igyekszem magam „túlhűteni” a légkondi túlzott felkapcsolásával, hogy éppen csak annyira melegedjek fel az alatt a kétszáz méter alatt, hogy még pont kényelmesen vissza is bírjak botorkálni, mielőtt elkezd folyni rólam az izzadság
• Strand: még a múlt héten egyik nap délben diszkréten távoztam a Dagály strandra, hiszen mégiscsak víz mentén a legkellemesebb tölteni az időt a kánikulai melegben, egy napszemüvegben, kalapban és fürdőruhában pedig a kutya meg nem ismer (ezért is jó, hogy nem barátkozom a kollégáimmal, így nem is tudnak öltöny nélkül elképzelni)
• Sör: nincs is jobb egy hűvös sörnél ebéd mellett, kellemesen fejbe bólint és megoldja a nyelvem, csak aztán hamar leeresztek és mehetek vissza aludni az emeleti tárgyalóba

Te hogyan védekezel kedves olvasó?