Lassan ráfordulunk az adventi időszakra, így a munka világában is beköszönt a céges Mikulás-bulik illetve "húzásos" karácsonyi ajándékozások ideje (kivéve az olyan szarrágó munkáltatóknál, ahol a céges karácsonyt januárban tartják, mert akkor olcsóbb - nem vicc, van ilyen).. A múltkori bejegyzésben kifejtettem, miért is gyűlöletes jelenség a kollégák közötti ajándékozás, de ahogy akkor is utaltam rá, a karácsony, az bizony más!

A karácsony ugyanis a szeretet ünnepe, csak hát a munkahelyünkön ugye nem szeretetből vagyunk, így semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy ennek ürügyén jól megszopassuk utált munkatársainkat a mikulásos-karácsonyos anonim "húzások" által kínált remek alkalmat felhasználva.

Ehhez először is tisztázzuk az alapokat: az ideális helyzet az, ha a cégedben, osztályodon viszonylag sokan dolgoznak illetve ha a húzás tényleg anonim, vagyis nem írja fel senki, hogy kit húztál, valamint nem szokás, hogy az emberek elfecsegik egymásnak a saját húzásaikat (a gyengébbek kedvéért: ekkor ugyanis kizárásos alapon kitalálhatják a tiedet is - gondolom az egyértelmű, hogy te tartod a pofádat). Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor minden adott egy jó kis sunyi, soha ki nem nyomozható, irodai gerillai rajtaütésre.

Továbbá még egy fontos elem: a legtöbb munkahelyen az ilyen húzásos ajándékozásra megállapítanak egy összeghatárt is. Ezt próbáljuk meg az erről szóló megbeszélésen minél leljebb alkudni. Az őszinte érvelés ("mi va'? Nem fogok 300 forintnál többet költeni erre a baromságra!") helyett azonban természetesen itt is irodakonform álszent képmutatással operáljunk ("A kevesebbet kereső kollégák kedvéért legyen az összeghatár 300 forint, ez egyébként is a figyelmességről, nem pedig a pénzről szól").

Tulajdonképpen ez utóbbi mondatban rengeteg igazság van :DDDDD Ugyanis épp ez  a lényeg: ha szerencsénk van, és valamelyik gyűlölt céges ellenségünket húztuk karácsonyra, akkor az alábbi ajándéktípusokkal fejezhetjük ki az iránta való "figyelmességünket":

- a "célzatos ajándék": vannak ezek az evidens dolgok, hogy a büdös kollégának dezodort, a kövérnek diétás kézikönyvet, a véznának fehérjeport, a rosszul öltözöttnek Griff-katalógust, a mindig csórónak meg egyszerűen készpénzt ajándékozunk. Ezen a régi trükkön úgy csavarhatunk egyet, ha mindenféle ok nélkül is ilyeneket adunk ajándékba: egy szappannal és fogkrémmel még a legápoltabb bájgúnárt vagy cicamicát is el lehet bizonytalanítani;

- a "duplacsavaros kedves": egyszer volt egy kollégám, aki tök nyíltan utálta a kisfőnökét, és mellesleg a legaljasabb módon fúrta, ahol tudta. A karácsonyi húzáskor csereberékkel megszerezte a nevét, el is híresztelte mindenkinek, hogy ő fogja megajándékozni, majd megvette a faszinak a kedvenc, marha drága - jóval összeglimit feletti - borát. Eredetileg azt hittem, ez valami perverzió volt nála. De jobban belegondolva zseniális húzás volt: szerintem a kisfőnöke még hetekkel később is azon gondolkozott, hogy hol volt ebben az átverés...

- a "megalázóan kipipálós": ennek lényege, hogy kizárólag a formális minimumkövetelmények teljesítésére megyünk rá, ezzel fejezve ki a feladat iránti utálatunkat. Vagyis a legminimálisabb erőfeszítést igénylő ajándékot válasszuk, lehetőleg csomagolás nélkül: készpénzt, megmaradt villamosjegyet, étkezési utalványt szigorúan a minimumösszeg értékében, esetleg valami irodai kelléket;

- vagy egyszerűen ne vegyünk semmit: ennek megvan az az előnye, hogy - szemben az előző lehetőségekkel - nem kell bíbelődnünk azzal, hogyan csempésszük be ajándékunkat észrevétlenül a "Mikulás zsákjában". Plusz ez tényleg a legolcsóbb megoldás.

Azért a durvább poénokkal vigyázzunk: egy lejárt BKV-bérlet miatt senki nem fog nagy balhét vagy nyomozást rendezni, de egy csomag óvszernek, egy vibrátornak vagy pisztolygolyónak már jobban utánamehetnek, aztán kinek kell, hogy még a végén valahogy lelepleződjön, mekkora szociopaták is vagyunk. 

És most rajtatok a sor kedves olvasók: ti mit adtok a kollégáknak karácsonyra?