Feltűnt mostanában, hogy bizonyos típusú munkák végzői tendenciózusan vidáman vagy szomorúan viselkednek az irodai munkahelyeken. Ezt nem csak a jelenlegi, hanem a korábbi gályáimon gyűjtött tapasztalataim alapján is állítom. Természetesen nem az öltönyös excel-tábla tologatókról beszélek: ők egy-egy irodaházban olyan sokan vannak, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján is van köztük ilyen is, olyan is. A következő szakmákra viszont mintha jellemző lenne egy tipikus kedélyállapot (VIGYÁZAT: MÉLYSZOCIOLÓGIAI ELEMZÉS KÖVETKEZIK, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKIT NEM ZAVAR AZ ILYESMI):

- ételadó a vállalati menzán: ezek valahogy mindig somolyognak meg viccelődnek az emberrel, néha már egész szemtelen stílusban. Az egyik korábbi melóhelyemen a konyhás ételadó pl. még az ügyvezető igazgatóknak is úgy köszönt oda, hogy "szia uram, mit parancsolsz?". Soha nem jöttem rá, hogy miért van mindig olyan jókedvük mindenhol a konyhásoknak. Minek örülhetnek? Ööö, azt a potenciális magyarázatot a saját érdekünkben vessük el, hogy előtte beleköptek a kajánkba, közelítsük meg inkább onnan, hogy ételt adni éhes embereknek valószínűleg nagyobb boldogság lehet, mint összekurkászni egy riportot valami adatbázisból.

- büfés: ez hasonló a menzáshoz, ők is általában vidámak, sőt, mivel sok köztük a nő - míg érdekes módon a menzai ételadók többnyire férfiak - gyakran még flörtölgetnek is a jóképűbb irodai alkalmazottakkal (mármint, ahogy én tapasztaltam :)). Pedig ők elég valószínű, hogy nem köpnek bele a kajánkba, mert a kávét ugye a szemed előtt készítik, a péktől megvett almás pitébe meg elég nehéz lenne...

- takarítók: ők viszont valahogy mindig olyan búval baszottnak tűnnek, bár az is igaz, hogy annyira nem kommunikatívak az emberrel általában, szóval lehet, nem is szomorúak, csak zárkózottak. Bár tulajdonképpen az se lenne meglepő, ha szomorúak lennének, végül is ki szeretné kevés pénzért mások után összetakarítani a szart.

Szóval a tanulság, hogy ha egy irodaházba nem öltönyös rabszolgának megyünk - bár szerintem inkább annak érdemes, mert ott lehet a legtöbbet keresni meg internetezni - akkor inkább konyhás vagy büfés legyünk, mint takarító. Már legalább is, ha jól akarjuk érezni magunkat.

Ti milyen hasonló sztereotípiákat fedeztetek fel, nyájas olvasók?