Naná, hogy igen, minek erről egyáltalán posztot írni - vágná rá a kérdésre minden rutinosabb, nagy szervezetben gályázó öltönyös rabszolga. Természetesen most a hosszú hétvégékért cserébe ledolgozandó "kommunista" szombatokra gondolok, nem az igazi szabad szombatokra, amikor a munka lehetősége hál' Istennek legfeljebb csak rémálmainkban merülhet fel. Azonban más a helyzet az olyan csereszombatokkal, mint a mai: itt elméletileg elképzelhető lenne, hogy kicsit úrizáljunk és szabit vegyünk ki, hogy csakazért is meglegyen a kétnapos hétvége.

A szombati dolgozás melletti érvek olyan erősek és nyilvánvalóak, hogy már-már szégyellem őket felsorolni: mindenki tudja, hogy az ilyen szombati munkanapokon a legtöbb munkahely jó, ha 20%-os fordulatszámmal pörög, későn érkezés, korán lelépés, 110 perces ebédszünet, és a sok szabadságos miatt pangó irodák - a legemlékezetesebb, leggondtalanabb irodai internetezéseim mind ilyen napokhoz kötődnek. Felvetnék azonban egy másik megközelítést is, bár bevallom, kicsit félek, hogy a blog törzsközönsége gyenge akaratú, puha diverzánsnak fog titulálni.

Megfigyelésem szerint a munkahelyi lógás olyan, mint a piálás: amikor az ember még fiatal és szertelen, akkor mindkettőből a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb mennyiséget akarja elfogyasztani. Nem is véletlen, hogy ilyenkor gyakran származik ebből valamiféle baleset is, ami az ivás esetben a filmszakadást-hányást, a munkahelyi lógásnál pedig a kirúgást jelenti. Aztán ahogy az ember elkezd érni, egyre inkább felfedezi mindkét tevékenységben az eleganciát, a kulturált fogyasztás szépségét, a mértéktartás gyönyörűségeit. A piálásnál egyre gyakrabban vesz drágább és minőségibb italokat, és a mámor mellett felfedezi az ízek és esztétika világát, gyors és költséghatékony berúgás helyett pedig kényelmesen hátradőlve engedi át magát a nedű élvezetének. Hasonlóan a nemdolgozásnál is, egy érett irodai patkány már nem görcsösködik folyton azon, hogy a lehetséges legnagyobb mértékű munkát ússza meg, hiszen ez a végén olyan sok stresszel járhat, ami teljesen verejtékszagúvá teszi az egészet és beárnyékolja a munkakerülés önfeledt élvezetét.

Ezért aztán vessetek meg, drága irodai gerilla-harcostársaim, öregszem, burzsujosodom, de én a mai napra akkor is szabit vettem ki, és mire ezt a posztot olvassátok, valószínűleg már épp egy jó olaszrizlinget kortyolgatok balatonfelvidéki nyaralónk teraszán. És nektek hogy telik a szombatotok? :DDDDD