Azt ugye korábban már tisztáztuk, hogy az olyan helyiségek az irodában, ahol nem kell dolgozni (pl. vécé, menza, orvosi rendelő) a barátaink. Azt gondolhatnánk, hasonló a helyzet az irodai konyhával is, pedig NEM! Az okok megértéséhez idézzük fel, miért is gyűlölünk a munkahelyünkre járni: egyrészt a kötelező tevékenység, vagyis a munka miatt, de másrészt a kötelezően elviselendő, idegesítő emberek vagyis a legtöbb kollégánk miatt is. A leggázabb szakik pedig éppen az irodai konyhában szoktak gyülekezni!

Miért is? Egyszerűen azért, mert a menő arcok nem a konyhában zabálnak, hanem lemennek legalább az üzemi menzáig, de leginkább valami külső helyre, ahol a hozzájuk hasonló jófejekkel (l)ehetnek együtt a gályától minél távolabb. Most komolyan, nézzük meg, kifélék-mifélék az irodai konyhában ebédelő emberek:

- papucsférj, anyuka kedvence: ezeket a szerencsétleneket erősen fogja egy mindent kontroll alatt tartani kívánó nő, aki távollétében, még az ebédidejükben sem ereszti őket, ezért gondosan kaját csomagol nekik, amit aztán a birkák szépen megmikrózhatnak. Ezek többnyire gyenge, semmilyen egyéniséggel nem rendelkező, unalmas, szürke kisegerek, mit is keresnénk a társaságukban? Sajnáljuk őket távolabbról...

- testképzavaros gyúrógépek, diétázó némberek: nekik a speciális fehérjedús vagy éppen zsírszegény étrendjük miatt van szükségűk a saját maguk által készített ételekre. Ezzel csak az a baj, hogy aki ilyen tortúrára képes minden nap, az többnyire valami egészen torz személyiséggel rendelkezik - nem mellesleg az ilyen arcok a munkában is görcsösen hajtós, neurotikus emberek, az irodai gerillák igazi rémálmai!

 - csóringer spórmájszterek: ezek sajnálják a pénzt a konyhásnéni, pincér fizetésére, rosszabb esetben tényleg nincs pénzük a mások által elkészített kajára. Az ilyen lúzereknek hagyjuk meg a posztírást a Munkahelyi Terror blogra és lehetőleg ne vegyüljünk velük. 

UPDATE (2013. okt. 7, 21:23)

A kommentekben érkezett pár jogos felvetés, igazatok van srácok, béna a poszt, szarul dolgoztam (naháát? :DDD), ki kell egészíteni a felsorolást még két típussal:

- a gasztrobuzi, hobbiszakács: azért eszi az otthonit, mert csak az a megbízható, az igazi minőség - ezért pedig hajlandó előző este és hétvégén is otthon sürögni a konyhában. Az már ugye eleve perverz, hogy valakinek a főzés - ami konkrétan egy háziMUNKA - legyen a hobbija, ehhez jön még az a fajta sznobizmus, amivel az ilyen alakok a házikosztot (természetesen hétvégén reggel hétkor, a piacról beszerzett alapanyagokból) istenítik - az egész termelői maffia & vidéki zughentes bagázs nagy örömére. Gondolom nem kell részletesen kifejteni, miért nem ők a barátaink.

- ételalergiások  hendikeppesek: oké, rajtuk nem élcelődünk, mert az öltönyös punkoknak is van szíve!

A lényeg tehát, Irodai gerillák iskolája MCCDLXXI. lecke: nem ebédelünk az irodai konyhában. Néha viszont mégiscsak be kell tévednünk oda, pl. némi vizet vételezni, és ilyenkor sem árt néhány szabályt észben tartani. Erről azonban a holnapi folytatásban, addig is jó étvágyat a mai körömpörkölthöz és persze pörgessétek a Munkakedv-számlálót! :DDDDD