Utálunk az irodában lenni, és nem érdekel minket a munkánk. Ez eddig oké, azonban az ember már csak olyan, hogy vágyik az önkifejezésre, arra, hogy érzéseit, gondolatait megossza a világgal. Csakhogy ha nem akarunk munkanélküli homelessként az utcán éhenhalni, akkor munkaundorunkat soha semmilyen körülmények között se mutassuk ki odabent nyíltan!

Szerencsére azonban ez nem jelenti azt, hogy a melóhellyel szembeni ellenérzéseinket "az iróasztalfióknak" termelnénk, és itt jön be a képbe az irodai gerillahadviselés. Ezen az olyan típusú kisebb munkahelyi csínytevéseket értem, amelyek:

1) Nem ártanak komolyan senkinek sem, DE...

2) ...alkalmasak az iroda szokásos rendjének és nyugalmának megzavarására. és így elegáns módon fejezik ki a rendszerrel szembeni ellenállásunkat...

3) ... valamint nulla az esélye, hogy kellemetlenségünk legyen belőle!

(Mondanom sem kell, hogy az 1-es pont nem a munkáltatónk iránti felelősségérzetből került be, hanem önérdekből: a komoly károkat okozó dolgoknak ugyanis általában utánajárnak, és hát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik: holmi forradalmár lelkesedésből nem érdemes kirúgatni magunkat).

Szóval a dzsungelben megbúvó gerillák példájára meglapulunk, alkalmas időpontban lecsapunk, majd azonnal visszavonulunk, mielőtt a "kormányerők" (főnök, compliance, stréber kollégák) felfedeznék az esetet. Ettől a rendszer megdőlni ugyan nem fog, de legalább egy kis öröm vegyül a gályázásba.

A lényeg, hogy észrevétlen akciókkal növeljük a rendetlenséget. Például hagyjunk egy fél bögre kávét a közösen használt bloomberges gép mellett, és mulassunk jól rajta, hogy még három nap múlva is ott van (az ilyen műveleteknél számíthatunk egyrészt a kollégák jóindulatára - "biztos valaki még visszajön érte" - másrészt a nemtörődömségükre- "há' nehogy már én takarítsak mások után"). Tegyünk be egy bontatlan ásványvizes üveget a dohányzó szobába, azt biztos nem viszik el a takarítónők napokig se. Forgassuk el fejjel lefelé a kilazult liftgombokat. Rejtsük el a közösen használt gépeknél az Officeban a mentés ikont (Eszközök/Testreszabás/Parancsok) és tárjuk szét tanácstalanul a kezünket, ha a kollégánk épp tőlünk kér emiatt segítséget.

Egy korábbi munkahelyemen osztályonként csak egy internetes gép volt (ja, találós kérdés: na melyik az a köcsög, spúr, paranoiás magyar nagybank, amelyiknél az alkalmazottaknak nem adnak netet, csak osztályonként egy közös gépen?), szóval volt a közös netes gép, és sok elővigyázatlan kolléga bizony le is mentett a desktopjára mindenféle szarokat. Ez hatalmas hiba volt, ugyanis én könyörtelenül átneveztem a lementett doksikat kicsit "kifejezőbb" nevekre: pl. kép a kolléganő aranyos kislányával és még aranyosabb kiskutyájával (kicsikeim.jpeg-ből lett kisribanc_és_afenevad.jpeg) vagy motorcsónak a kollégával a Dunán (korhadt_lélekvesztő_dagadtrészeg_matróz.jpeg). Egy-egy ilyen jól sikerült átnevezés után néha már képes voltam úgy érezni: bazzeg, ma nem hiába jöttem be dolgozni! :DDDDDDD

Szóval fegyverbe, sorstársak, mai szavazás helyett ezúttal nyílt kérdést intézek a kommentelőkhöz: ti mivel fejezitek ki munkaundorotokat az irodában?