Ünnepélyes pillanathoz érkeztünk: a Munkakedv blog 2 éves fennállása és kb. 50 poszt után a 100 ezredik oldalletöltést ünnepelte a héten. Ezért a hétvégén - értetek melózva!!!, nyájas olvasók - átnéztem kicsit a statisztikákat és kijegyzeteltem belőlük néhány érdekességet. Lássuk hát, mitől döglik a légy, miért és hogyan olvastátok a Munkakedvet? (folytatás a címre kattintva)

Nos az eredmények lehangolóak: minél prosztóbb és alantasabb a téma, annál többen kíváncsiak rá. Így például a reggeli munkahelyi székletürítésről (közismertebb nevén: a szarásról) szóló írásunk több mint 7000 oldalletöltést és 5000 látogatót generált és a negyedik leglátogatottabb posztunk lett. Az első helyezet írás sem épp egy matyóhímzés: a "Hogyan tudjuk meg kollégáink fizetését?" című posztból közel 14 ezren próbáltak meg felhasználható tippeket gyűjteni a magasabb fizuért és rosszindulatú pletykák terjesztéséért vívott harchoz. A top5 posztban van még a héten a magyar internetforgalmat robbantó Schmitt Pál, akinek a nevével most gyakorlatilag bármit el lehet adni, illetve egy karácsonyi hangulatú lógós poszt, valamint egy embergyűlölő, szociopata leírás az idegesítő kollégákról:

Mindeközben az általam kedvesnek, szellemesnek és színvonalasnak tartott posztok jóval kisebb érdeklődést vonzottak. Így például a focisták és az irodai dolgozók viselkedését párhuzamba állító írás vagy a kreatív out-of-office üzenetek kevesebb mint 1000 oldalletöltést generáltak. Pedig emlékeim szerint mindkettő kikerült az index címlapjára. (Természetesen az olvasottságot egyébként ez határozza meg döntően: kikerül-e és mennyi időre a poszt a címlapra? Ugyanakkor a statisztikákból nekem úgy tűnik, hogy az indexesek az alapján tartanak egy posztot a címlapon, hogy mekkora a kattintásszám: azok a posztjaim, amik max. 1-2 órát voltak fent, ennyi idő alatt is sokkal kevésebb kattintást kaptak időarányosan, mint a 18-20 órán keresztül fent maradó posztok).

Szóval megvan a véleményem rólatok, kedves olvasóim! Ahogy Bill Murrey mondja az Idétlen időkigben: az emberek a véres hurkát is szeretik, az emberek barmok! Mindazonáltal a Munkakedv Blog továbbra is azon lesz, hogy szakmányban lásson el benneteket a leglucskosabb véreshurkával! :DDDDDD