Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt irodai rabszolga nyájak pedig szétunják magukat a jólhűtött irodaházaikban. Ma egy nagyon fontos témával jelentkezünk, amit mindenki elhallgat előttetek: a főnökké válással. Ha öltönyös gályarab vagy és nem teljesen debil, továbbá a munkába való beleszarást elég ügyesen csinálod, akkor jó eséllyel előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor megkínálnak valami előléptetéssel és főnökséggel. A karrierblogok szerint ez egy katartikus pillanat, az aratás ideje, életed egy lokális csúcspontja, stb. - még szerencse, hogy mi tudjuk, hogy a karrierblogok a legnyomorultabb fakenews gyárak.

Rutinos irodai gerilla minden munkahelyi eseményt aszerint értékel, hogy ez mennyi többletmunkát hoz a konyhára, így van ez a főnökké való előléptetéssel is. Persze amíg az ember fiatal vagy agymosott baloldali aktivista, addig hajlamos azt hinni, hogy a főnökké válás egyenlő a belépéssel a privilegizált kasztba, ahol az ember középkori földesúr módjára egész nap csak a hedonista élvezetekkel (including az alattvalók kedvtelésből való terrorizálása, vagy az ún. "első metoo# joga", stb.) foglalkozik, a munkát pedig megcsinálják helyette a parasztok, Ez talán a CEO-szinten tényleg így is van, de sajnos minket nem oda neveznek ki, hanem kisfőnöknek vagy középvezetőnek. Az igazság pedig az, hogy ezeken a szinteken többet és stresszesebben dolgozol, mint előtte csicskaként. Az okok a következők:

1) Többé nem csak a saját, hanem az embereid munkájáért is felelős vagy: hiába lettél főnök, attól még neked is maradt főnököd (ha más nem, a köcsög ügyfelek). Ezek valami furcsa oknál fogva téged tartanak felelősnek azért is, ha az embereid basznak el valamit. Ráadásul többnyire a "kassza kulcsát" sem adják oda: mivel a munkáltatói jogokat még középvezetőként sem te gyakorlod, ezért a szar embereidet sem kirúgni nem tudod, sem a jóknak fizuemelést adni. Ezt persze a kisköcsögök is tudják rólad, eszerint is fognak pedálozni a tőled kapott munkákon,  

2) Foglalkozni, beszélgetni kell az embereiddel: a munkahelyen a legelviselhetetlenebb pestis a kellemetlen kollégák jelenléte, többségük még a munkánál is rosszabb. De legalább a zseinális, "Hogyan szabaduljunk meg a zavaró kollégáktól?" posztunk óta tudjuk, hogyan rázzuk le őket a faszba. Na, ha vezető vagy, az ott tanult praktikákat egyszerűen nem tudod alkalmazni: muszáj vagy beszélni az embereiddel, különben még annyira se csinálják meg a melót, és annak következményeiként pedig lásd: egyes pont. Sőt, bármenyire is perverzen hangzik, néha kénytelen vagy te keresni a nálad is sokkal debilebb beosztottaid társaságát, hogy megértess velük olyan dolgokat, amiket egy értelmesebb óvodás is tud már.

3) Fogadnod kell az alulról jövő seggnyalást, miközben továbbra is kötelező a fárasztó felfelé való nyelvcsapkodás: trükkös céges karácsonyos ajándékozás, átlátszó verbális hízelgések, ez annyira kellemetlen, hogy még írni sincs kedvem róla, Mondjuk legalább a céges focin a kisköcsögök hagynak téged, a főnököt is gólt rúgni. 

4) Az időd jelentős részét a főnökséggel járó tréningek, meetingek és egyéb események töltik ki: ezeken pedig eszméletlen mennyiségű kreténséget kell végighallgatnod, fontoskodó, hányingerkeltő emberektől. Egyszer ezekről is írok egy posztot. Külön alfaja ennek a kategóriának az üzleti út, amikor a külföldi headquarterbe kell kijárnod a fejtágításra, ráadásul az embereid még azt is elvárják, hogy innen hozz nekik mindenféle csokikat meg egyéb ajándékokat. Tudod mit? Get up, stand up és lófaszt ne hozz nekik!

5) A jó fej beosztottaid ugyanolyan kemény irodai gerillák, mint te voltál, a rossz fejek meg debilek. Az előbbiben azért nem lehet megbízni, mert ugyanolyan dörzsölten csalja el a munkát (leghorrorabb esetben pl. olvasta a Tudomány a munkakerülésben rovatunkat is!), mint te fénykorodban, az utóbbiban meg azért nem, mert enélkül is képes bármit elcseszni.

És most hozzátok szólnék, drága irodai gerilla-terrorcsoportvezető harcostársaim: nektek hogy jön be a főnökség?