Munkakedv-blog

Hatalmas hír ma az indexről:

http://index.hu/tudomany/2010/08/11/betegsegge_nyilvanitanak_a_lustasagot/

Betegséggé nyilvánítanák a lustaságot!

Micsoda örömhír lenne ez számomra! Egész évben betegszabin lehetnék és nem kéne dolgoznom! :DDDDD

Mivel manapság semmit se lehet erőszak és szex nélkül eladni, ezért a mai posztban lesz egy xenofób és egy romantikus vonal. Kezdjük az előbbivel.

Szóval azt már többször rögzítettük ezen a fórumon, hogy az ember alapból utálja a kollégáit, mivel nem ő választotta őket és csak kényszerből kénytelen velük együtt húzni az evezőlapátot a gályán. Csakhogy ez így túl elvont, ezért néha kénytelenek vagyunk konkrétabb okokat is keresni, amik miatt gyűlölhetjük a mellettünk robotoló és látszólag (de csak látszólag!) jóravaló szakikat.

Péntek van. Kell ennél a lakonikus mondatnál több annál, hogy egy ezeroldalas esszénél is plasztikusabban éreztessem a mai munkakedvemet?

Hehe, kicsit furcsa érzésem volt a posztcím begépelése után, mert ez a construction kifejezés olyan kellemetlen, izzadt meló-utóízt hagy az emberben maga után. :)))

De hát való igaz, hogy most épp kőkeményen fusizok, méghozzá ezúttal értetek, nyájas olvasók! Szeretnék szavazást is csinálni a blogra, ez egyelőre a próbaverzió, de hamarosan jön az éles üzem, és akkor aztán csúnyán kiderül a nagy büdös igazság, hogy kinek mennyire van kedve dolgozni! :DDDDD

Na, kitalálja valaki milyen hatással van a  brutál tikkasztó hőség a munkakedvemre? :DDD

Bár az irodában van légkondi és a lakásom is hűvös, egyszerűen ez az időjárás annyira elpilleszt, hogy kezdem megérteni, miért olyan lusták és csórók az emberek a mediterrán országokban és Afrikában... Nekik legalább van egy jó kifogásuk! :DDD

Ma konkrétan semmit sem dolgoztam és elhatároztam, hogy már nem is fogok, posztot írni nincs fantáziám, küldök inkább pár linket a napi bulvárból:

Ugyan ki ne mosolyodott volna el magában a vébé alatt az ilyen tipikus meccsjeleneteken, amikor a csávó kirúgja a labdát, majd ugyanazzal a mozdulattal már emeli is a kezét, hogy ők jönnek? Focisták! – gondolhatnánk, na de vajon az alantasság és a színészkedés a multinacionális cégeknél nem fordul elő? Mi, irodai patkányok talán különbek vagyunk? Összegyűjtöttem pár tipikus stadionbeli viselkedés irodai megfelelőjét. Íme:

Bróhaha, megaLOL, ma egy ilyen az index címlapon:

Portfolo.hu Váratlan fordulat: egyre többen dolgoznak Magyarországon

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=135217&is=1

Hát, be kell valljam, ez számomra is igen meglepő, nem várt, hihetetlen, már-már derült égből villámcsapásként előtörő fordulat, figyelembe véve, hogy én pl. ezen a kellemes nyári héten konkrétan még semmit se csináltam :DDDDDDDDDD

Utálunk az irodában lenni, és nem érdekel minket a munkánk. Ez eddig oké, azonban az ember már csak olyan, hogy vágyik az önkifejezésre, arra, hogy érzéseit, gondolatait megossza a világgal. Csakhogy ha nem akarunk munkanélküli homelessként az utcán éhenhalni, akkor munkaundorunkat soha semmilyen körülmények között se mutassuk ki odabent nyíltan!

Nyugi, nem akarom elvinni a blogot ilyen kocka szakbarbár irányba, igérem hamarosan visszatérünk a jól bevált irodai patkánykodásos vonalhoz, a címben szereplő téma csak arról jutott eszembe, hogy a héten megemeltem a fogyasztási hiteleink kamatát 0,25%-kal, amivel kerestem is a banknak kb. 30 millió forintot. Hurrá, megint nőtt a GDP, fejlődik az ország! Na jó, természetesen egyébként nem én emeltem meg személyesen, valójában én csak a ALM-biztosság meghosszabbított bunkósbotja voltam, amely lesújtott a gyanútlan ügyfeleinkre...

A kereskedelmi bankok olyanok, mint a jó fejőstehenek, vagyis nem csak zabálják a lakosságot mint a füvet, hanem eltartanak egy sor ingyenélő piócát is, akiket két részre lehet osztani: a főnök haver piackutatói és természetesen a stratégiai tanácsadói (nem megemlítve a belső piócákat), illetve a kéretlen spammer szakmai konferencia szervezők.

Bizonyára mindenkivel előfordul, hogy nem kedvel bizonyos embereket a munkahelyén. Sőt, mivel rá vagyunk kényszerítve, hogy életünk jelentős részét a gályán töltsük, ezért szerintem az a normális, ha alapból az összes kollégát utáljuk. Ezt nem kell szégyellni, mert ez természetes dolog, és hát egyébként is, egy kerbank igazi gyökerekkel van tele. Ha még az illető okot is ad gyülöletünkre, az megint más tészta, de a legtöbb embert találhatjuk ellenszenvesnek csupán önmagában/önmagáért is. Ezenkívül az a megfigyelésem, hogy egyes osztályokon mint pl. a compliance vagy az informatikai szolgáltatások, csak gyökerek dolgoznak. Nem is beszélve a külsős látogatókról, különös tekintettel az olyan rohadékokra, mint mondjuk a McKinsey-s tanácsadók, akik mindenhonnan csak az embereket rugdossák ki.

Helló, mizu, van ma valakinek kedve dolgozni?

Èn alapvetöen úgy müködöm, hogy lényegében kétféle hangulatom szokott lenni itt a melóhelyen: van, amikor valahogy nincsen kedvem dolgozni, de szokott elöfordulni olyan is viszonylag nagy gyakorisággal, amikor meg ordenáré ki- be****ott, (sípolás). (sipolás), §%!/\*&!$*§%/ módon nincsen kedvem dolgozni. Eh, azt hiszem, a mai nap inkább az utóbbi állapot jegyében tellik...

Másnál mi a helyzet? Gyerünk kedves olvasók, legyetek interaktívak! :DDDDDDD

A fizetéses postot több, mint tízezren olvastátok. Ma reggel, amikor bejöttem az irodába, még mindig 80-an látogattátok ötpercnként. Hát emberek, megvan a véleményem rólatok. Amíg ti itt a legalantasabb ösztönnel csámcsogtok ezen a témán, tudjátok én mit csináltam? Egy egészségeset szartam.

Nem tudom, mindenkinek megvan-e az a rész az Idétlen időkigből, amikor Bill Murray azon siránkozik, hogy mekkora gyökérség már ez az egész Mormota-ünnep, mire Andy MacDowell azzal vág vissza, hogy dehát az emberek szeretik, de Bill Murray meg azzal torkolja le, hogy az emberek a véreshurkát is szeretik.

Versenyszférában élünk, vagy mifene. Ez azt jelenti, hogy mindenki eltérő fizetésért dolgozik, amit szépen csendben a számlájára utalnak és kussol róla, lehetőleg titokban tartja és persze folyton elégedetlenkedik, hogy milyen keveset keres és hogy mennyire nem jön ki a fizetéséből.
 

Kőkeményen gályáztam ma meg tegnap, így aztán nem volt időm egy sort se írni a blogra...

Bróhahaha, a fenéket, szabin voltam, családi okokból kifolyólag, kellemes volt. Egy kerbankban annyi meló azért soha nincs, hogy egy rövid poszt ne férne bele, inkább az unalom és a letargia az, ami kikezdi a kreativitást. De holnap újjult erővel vetem be magam a semmit... izé, a munkába :DDDDDDDDDD

Ma semmit se csináltam, de tényleg semmit. Jó, az egyik kolléga egy másik osztályról rám akart sózni valami munkát, persze behazudtam, hogy az nem az én területem, keresse inkább az X-et, de ezt leszámítva tényleg semmit. Izé, kiolvastam a Velvetet meg a stroyonline! :DDDDDDDDD Ráadásul a politika se érdekel, eh, ez nem az én hetem...

Bakker, ma egész nap fos meetingeken üldögéltem, oszt most ráadásul a főnök rámsózott még valami szar munkát is. Pedig ez a blogírás egészen felvillanyozott, az egyik mai meetingen végig azon gondolkoztam, hogy mit írjak. Hát mondjuk sok minden nem jutott eszembe, mert hát egész nap a bankban ülök, a munkámról viszont mégse írhatok, mert azt már így is kurvára unom...

Na mi újság van, szakik? Áááá, kurvára nincs ma (se) kedvem dolgozni, a választási eredmények se bírnak lekötni, gondoltam bekiabálom fájdalmamat a világba, hátha itt legalább találok megértő társakra. Itt az osztályunkon mindenki olyan lelkes, az előbb a picsa kolléganőim azon vitatkoztak, hogy vajon reggeli előtt és után is kell fogat mosni vagy elég csak utána? Na most ehhez a témához kábé annyit tudnék hozzászólni, hogy nekem a fogam meg nem igazán fűlik épp a munkához... Arról már nem is beszélve, hogy én ma konkrétan reggeli után SE mostam meg a fogam, hehe. Nyakkendő, ing, öltöny azért feszül, és egy tiktakkot is leküldtem, mert persze már rutinos irodai patkány vagyok. Különben is mindjárt ebédidő.

Másnál mi újság?