Számláló

<a href="http://info.flagcounter.com/UR2I"><img src="http://s09.flagcounter.com/count/UR2I/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_1/flags_1/" alt="Flag Counter" border="0"></a>

Munkakedv-blog

Szevasztok! Irodai gerilla vagyok egy multinacionális banknál. Kurvára nem érdekel a munkám, én ennél valami értelmesebbre vagyok hivatott! Például szívesen lennék milliomos vagy amerikai filmsztár! Ehelyett egész nap csak szenvedek itt az irodában. Sorstársakat keresek, hahó!

Friss topikok

Munkakedv International

Flag Counter

2014.02.24. 23:25 irodai gerilla

Rémálmunk: a munkahelyi lift

Nem, itt most nem egy klausztrofóbiás vekengés következik, hanem egy szokásos vérbeli irodai gerilla (c) poszt. Mai bejegyzésünknek két kiindulópontja van: 1. mérvadónak számító öltönyös patkány legalább 10 emeletes irodaházban dolgozik; 2. a kollégáink azért (is) gyűlöletes emberek, mert többségük lassúbb és butább nálunk, és ezzel még magánál a munkánál is nagyobb mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a szükségesnél több időt kelljen töltenünk a munkahelyünkön.

Mindezekből egy kicsit is értelmesebb ember azonnal kikövetkeztetheti a top5 problémát a munkahelyi liftekkel:

- mindig megállítják: ugye az alap, hogy a menőbb arcok a magasabb emeleteken dolgoznak. Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy ha te a 10. emeletre mész a földszintről, akkor jó eséllyel meg fogja állítani valaki közben, hogy beszálljon, aztán meg még előtted kiszálljon. Minden ilyen nyomorult kb. 30 másodpercet vesz el az életünkből, fel lehet szorozni, hogy ez egy év alatt mennyi;

- szükségtelenül használják: a kiszálló-beszálló kollégák különösen akkor idegesítőek, ha mindezt ráadásul 1-2 emelet áthidalásáért teszik, gyakran még lefelé is. Ráadásul ilyesmire jellemzően az egyébként is irritáló emberek vetemednek: elzsírosodott, igénytelen IT-sok, lusta, cigiszagú 50-esek és persze a dagad, liftezés közben is sütit majszoló csajok. Ha a világ ura lennék, a -4/+2 emeletnyi liftezést liftajtó-záródás általi lefejezéssel büntetném, a testekre pedig ez a feliratot aggatnám: "Isten büntetése a lustaságért";

- félrenyomják: az olyan debilekre, akik eltévesztik a lefelé-felfelé gombokat, rossz emeletgombot nyomnak meg és ezáltal úgy tartanak fel, hogy abból még nekik sem származik semmi hasznuk, nem is mondok inkább semmit;

- feltartják: aztán az is szép még, amikor valami jófej mindenképp a mi időnkből és fülünk hallatára szeretne befejezni valami teljesen jelentéktelen sztorit, hamvába holt csajozási kísérletet vagy melós hasfájást az épp kiszálló cinkostársával, közben tövig támaszkodva az ajtózáródást megakadályozó gombra- Mondjuk ebben legalább az a jó, hogy többnyire még is a liftajtó szokta elvágni a kéretlen műsort;

- pofáznak benne: és hát ott vannak még azok a bájgúnárok is, akik semmit mondó locsogásukkal súlyosbítják azt, hogy már a puszta megjelenésükkel is feltartanak minket, kihasználva, hogy nem tudunk hová menekülni előlük. A liftben elkapó főnök vagy még nagyon régen megdugott kolleganő pedig már végképp olyan horrorszerű, hogy inkább ne is emlegessük!

Szerintem ezek után minden normális ember belátja, hogy a béna vígjátékokban elsütött, "eleresztek a liftben egy pingvint" típusú poénok valójában még a legkisebb rossz, ami történhet velünk a céges felvonókban. Most írjátok meg ti is, kedves olvasók, titeket mi irritál a legjobban a liftezésben, holnap pedig áttekintjük az egyszeri irodai gerilla által bevethető elhárító taktikákat is.

UPDATE: időközben megjelent a folytatás is.

53 komment · 3 trackback

Címkék: kollégák lift nincs kedvem dolgozni idegesítő kollégák


2013.12.06. 09:48 irodai gerilla

Túlélni beteg kollégák között

Az őszi-téli időszak beköszöntével új veszély kezd leselkedni ránk munkahelyünkön - mármint az örök ellenségen, a munkán kívül: - a beteg kollégák. Most kivételesen nem az idegesítő idiótákra meg a munkamániás "betegekre" gondolok, akik sajnos egész évben szívják a vérünket, hanem a hideg időben legyengült immunrendszerű náthásokra-influenzásokra. Az alábbi - a szokásos alapossággal és empátiával megírt - elemzésemet szerettem volna a Munkahelyi Terrorban publikálni, de ők valami miatt nem akarták lehozni (és azt üzenték, hogy "kurvára nem vagy vicces és a blogod is szar"), szóval maradtam ennél a fórumnál :))

Lássuk tehát, hogyan terrorizálják a náthás, influenzás kollégák az egyszeri jómunkás-embert:

- betegen is bejövő munkamániások: ezek a nyomorultak annyira fontosnak érzik magukat, hogy 40 fokos lázzal is képesek bejönni gályázni. Ez alapból az ő bajuk lenne, de sajnos két okból sem az. Ha fertőző a betegségük, könnyen ránk ragaszthatják. Itt rögtön tisztázzuk is, hogy egy igazi irodai gerillának nincs szüksége betegállományba vonulni csak azért, mert nem akar dolgozni, hiszen ezt többnyire meg tudja oldani a munkahelyén is. Szóval ebből a fajta segítségből köszi, de nem kérünk: betegnek lenni szar, amit még a (beteg)szabiért sem vállalnék be! A másik eset, ha csak náthásak és nem fertőzőek, akkor is esztétikailag csúnya látványt nyújtanak, ahogy izzadnak, fúják az orrukat, szipognak, stb. Ha pedig mindezt még látványos, túlripacskodott szenvedéssel is megspékelik, na az már tényleg a legalja. Most ez hiányzik a szürke, hideg idő miatt amúgy is depressziós munkanapunkhoz? Na ugye, hogy nem. Szóval ha beteg vagy, igenis maradj otthon, kedves kolléga!

- betegállományban lógósok: bár tulajdonképpen jobban végiggondolva, ha otthon maradsz, akkor is én szívom meg, hiszen könnyen rám oszthatják a munkádat. Ördögi egy dilemma ez! Mindazonáltal a betegszabin lévő munkatárs abból a szempontból lehetőség is, hogy mivel nincs jelen, az érdekeit is kevésbé tudja védeni, ezért könnyebben rátolhatók nem sürgős munkák. Ne legyen emiatt lelkifurdalásunk: ha már úgyis otthon teázgat (esetleg nem is ő beteg, csak a gyereke), igenis hozza be a lemaradását az értékteremtésben később! Szóval ami azért jó, hogy ebben a kategóriában legalább van upside is: főleg, ha a főnök, vagy valami kulcsember beteg, aki miatt egész projektek csúszhatnak pár napot, na akkor az influenzavírusok már nem keltek fel hiába. (Őket, ha tudjuk, mindenképp beszéljük le az oltásról!)

- a táppénzen spóroló spórmájszeretek: ez tulajdonképpen a betegen bejövők egy alfaja, viszont az előbbinél sokkal irritálóbb. Mivel ők nem a kötelességtudat miatt jönnek be, hanem csak mert nem akarják bukni a táppénzt, ezért semmi hasznosat nem csinálnak, ráadásul úgy tesznek, mintha a betegségük erre feljogosítaná őket. És mivel a lógás egy kollektívában gyakran egy nulla összegű játék, ezzel valójában a mi nem-dolgozási lehetőségeinket csökkentik. Gáz.

- tüsszentősök: aztán van az a kategória, aki annyira nem náthás, hogy betegnek is legyen nevezhető, de azért annyi tünetet éppen produkál, hogy már zavaró legyen. Ezek közül is a legbosszantóbb a tüsszentők tábora: ugye eleve vannak olyan arcok, akik allergia vagy feltűnési kényszer miatt hangrobbanást okozó óriástüsszentésekkel terrorizálják a munkatársaikat, de ezek száma ilyenkor télen megugrik. Nincs az a jól szigetelő fülhallgató, ami ettől a zajszennyezéstől megvéd minket. Külön büntetés az önelégült pofa, amit egy-egy ilyen "jól sikerült" tüsszentésorkán után vágnak (miközben a mellettük lévő idősebb kolléga épp veszi be a dupla adagot a szívgyógyszeréből...).  Ha meg szól nekik az ember, akkor a sértődötten közlik, hogy nem tehetnek róla. Hát a túrót nem!

- orrfújósok, krákogók, szipogósok, köhögősök:na, ezekre meg már végképp csak ezt tudom mondani:

Szóval kedves irodai gerilla harcostársaim, vigyázzatok magatokra, szedjetek sok Robitussint - ha épp most lenne a céges karácsony, nézzétek át a tavalyi erről szóló posztunkat - de ami a legfontosabb: NE GYERTEK BE INFLUENZÁSAN DOLGOZNI!

17 komment

Címkék: nincs kedvem dolgozni beteg kollégák


2013.10.14. 12:26 irodai gerilla

Posztajánló: hogyan ismerjük fel a...

...munkahelyi kakilóembert -  a Modoros blog remekműve:

http://modoros.blog.hu/2013/09/27/hogy_ismerjuk_fel_a_munkahelyi_kakiloembert

Mert a Munkakedv, mint Magyarország vezető munkagyűlölő blogja felelősségének érzi, hogy a munkahelyi témakörében megjelenő valamennyi színvonalas magyar nyelvű tartalomról tudósítson!

Szólj hozzá!

Címkék: posztajánló


2013.10.09. 09:56 irodai gerilla

Hogyan viselkedjünk az irodai konyhában? 2. rész

Az előző bejegyzésben ott hagytuk abba, hogy az irodai konyhában kajálni gáz, a helyiség azonban mégsem teljesen haszontalan, ugyanis az irodai gerilla-tevékenység - rend megzavarása, munkamorál rombolása és az egyszerű szórakozás - nagyon is alkalmas terepe lehet. Nézzük, hogyan: 

- hűtőrablás: amióta világ a világ, ahol egy hűtőt többen használnak, ott bizony hűtőrablás is van. Mivel azonban egyrészt ezen a blogon csak a szépre és a jóra tanítunk (bróhaha :DDDDDD), másrészt pedig a Dezsőmailnél viccesebben úgysem lehet ehhez a témához nyúlni, ezért most csak azért sem fogunk senkit se az irodai hűtőkből való lopásokra biztatni. Ha viszont mégis ehhez folyamodnánk, akkor van ennek egy egészen megalázó, de egyszersmind elegáns formája: ha az elvett kaja helyére leteszed annak ellenértékét pénzben. Főleg késő délután tud gyilkos lenni, ha az éjszakázásra készülő kollega talál 425 forintot (lehetőleg apróban) az esti nasinak bekészített somlói galuska helyén;

- ál-hűtőrablás: sokkal jobb móka tud lenni, ha nemlétező ételek ellopásáról ragasztunk ki névtelen anyázó feliratot a hűtő ajtajára. "Kedves kolléga, te rohadék, akinek akadt volna a torkán a joghurtom, amikor megetted, üzenem neked, hogy ha nincs pénzed kajára, a HR-nek jelezd a fizetési igényedet, ne nekem, anyád!" Utána napokig azt fogja találgatni mindenki, hogy ki ilyen aljas, hogy kaját lop, és ki ilyen prosztó, hogy ilyen stílusban üzenget.

- ételkísérletek: a hűtővel még azt is lehet csinálni, hogy beleteszünk valami egyszerű ételt, és megnézzük, mit hoz ki belőle a természet. Nem kell ehhez semmi extrára gondolni, egy alma a tojástartó polcra elhelyezve csodákra képes pár hét alatt...

- mosogatás: az ugye teljesen alap, hogy nem mosogatunk el magunk után szigorúan semmit, még teásbögrét sem. Bár sajnos az igazság az, hogy az abbéli igyekezetünk, hogy ezzel rendetlenséget csináljunk, a legtöbb helyen eleve kudarca van ítélve, mivel a takarítónők általában el szoktak mosogatni. Vigasztalódjunk esetleg a mikró összebarmolásával;

- intrikálás: végül a konyha remek hely elvonulni a kollégák árgus szemei és fülei elől valami bizalmasunkkal és pletykálni, áskálódni egy jót. Figyeljünk azért az ajtó becsukására és a hangerőre: a falak a legtöbb multi irodaházában is papírból vannak.

És most rajtatok a sor, irodai gerilla harcostársaim, osszátok az észt, mit lehet még csinálni az irodai konyhában?

8 komment

Címkék: nincs kedvem dolgozni irodai konyha


2013.10.07. 09:13 irodai gerilla

Hogyan viselkedjünk az irodai konyhában? 1. rész

Azt ugye korábban már tisztáztuk, hogy az olyan helyiségek az irodában, ahol nem kell dolgozni (pl. vécé, menza, orvosi rendelő) a barátaink. Azt gondolhatnánk, hasonló a helyzet az irodai konyhával is, pedig NEM! Az okok megértéséhez idézzük fel, miért is gyűlölünk a munkahelyünkre járni: egyrészt a kötelező tevékenység, vagyis a munka miatt, de másrészt a kötelezően elviselendő, idegesítő emberek vagyis a legtöbb kollégánk miatt is. A leggázabb szakik pedig éppen az irodai konyhában szoktak gyülekezni!

Miért is? Egyszerűen azért, mert a menő arcok nem a konyhában zabálnak, hanem lemennek legalább az üzemi menzáig, de leginkább valami külső helyre, ahol a hozzájuk hasonló jófejekkel (l)ehetnek együtt a gályától minél távolabb. Most komolyan, nézzük meg, kifélék-mifélék az irodai konyhában ebédelő emberek:

- papucsférj, anyuka kedvence: ezeket a szerencsétleneket erősen fogja egy mindent kontroll alatt tartani kívánó nő, aki távollétében, még az ebédidejükben sem ereszti őket, ezért gondosan kaját csomagol nekik, amit aztán a birkák szépen megmikrózhatnak. Ezek többnyire gyenge, semmilyen egyéniséggel nem rendelkező, unalmas, szürke kisegerek, mit is keresnénk a társaságukban? Sajnáljuk őket távolabbról...

- testképzavaros gyúrógépek, diétázó némberek: nekik a speciális fehérjedús vagy éppen zsírszegény étrendjük miatt van szükségűk a saját maguk által készített ételekre. Ezzel csak az a baj, hogy aki ilyen tortúrára képes minden nap, az többnyire valami egészen torz személyiséggel rendelkezik - nem mellesleg az ilyen arcok a munkában is görcsösen hajtós, neurotikus emberek, az irodai gerillák igazi rémálmai!

 - csóringer spórmájszterek: ezek sajnálják a pénzt a konyhásnéni, pincér fizetésére, rosszabb esetben tényleg nincs pénzük a mások által elkészített kajára. Az ilyen lúzereknek hagyjuk meg a posztírást a Munkahelyi Terror blogra és lehetőleg ne vegyüljünk velük. 

UPDATE (2013. okt. 7, 21:23)

A kommentekben érkezett pár jogos felvetés, igazatok van srácok, béna a poszt, szarul dolgoztam (naháát? :DDD), ki kell egészíteni a felsorolást még két típussal:

- a gasztrobuzi, hobbiszakács: azért eszi az otthonit, mert csak az a megbízható, az igazi minőség - ezért pedig hajlandó előző este és hétvégén is otthon sürögni a konyhában. Az már ugye eleve perverz, hogy valakinek a főzés - ami konkrétan egy háziMUNKA - legyen a hobbija, ehhez jön még az a fajta sznobizmus, amivel az ilyen alakok a házikosztot (természetesen hétvégén reggel hétkor, a piacról beszerzett alapanyagokból) istenítik - az egész termelői maffia & vidéki zughentes bagázs nagy örömére. Gondolom nem kell részletesen kifejteni, miért nem ők a barátaink.

- ételalergiások  hendikeppesek: oké, rajtuk nem élcelődünk, mert az öltönyös punkoknak is van szíve!

A lényeg tehát, Irodai gerillák iskolája MCCDLXXI. lecke: nem ebédelünk az irodai konyhában. Néha viszont mégiscsak be kell tévednünk oda, pl. némi vizet vételezni, és ilyenkor sem árt néhány szabályt észben tartani. Erről azonban a holnapi folytatásban, addig is jó étvágyat a mai körömpörkölthöz és persze pörgessétek a Munkakedv-számlálót! :DDDDD

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (3,2/5)

64 komment

Címkék: irodai konyha viselkedési szabályok az irodában


2013.06.17. 22:16 irodai gerilla

Szerhasználat az irodában

A mai nap egy eszméletlen unalmas, 3 órán át tartó meetingen ültem. Semmi közöm nem volt a témához, csak hivatalból lettem beküldve. A kínszenvedés nem szó arra, amit átéltem, így közben végig csak egy dologra tudtam gondolni: vajon milyen droggal tehettem volna ezt az alkalmat elviselhetővé. Heroin? LSD? Okostelefon?

Valójában az irodai droghasználat a mai napig tabutéma. Még az egymást fedező legjobb cinkostársak, kemény munkakerülési ügyekben összekovácsolódott lógópajtások sem mernek erről beszélni egymásnak. Itt is érvényesülnek az előítéletek: aki ilyeneket használ, az bizonyára függő, nem tudja kontrollálni magát, de legalább is a normálistól eltérő, aminél nagyobb bűn nem igazán lehet egy nagy, multinacionális szervezetben. Ezért még az olyan tapasztalt irodai patkányoknak, mint szerénységem is alig van közvetlen tapasztalata az irodai szerhasználattal, sőt, az olyan okos szervezetek, mint pl. itt az ausztrál kormány is bevallottan keveset tudnak a munkahelyi droghasználat hatásairól. Amik akkor még akár pozitívak is lehetnek, nem igaz? :DDDDD

Régen a római gályákon még opiummal pörgettették a rabokat, de nézzük, mivel anyagoznak a modernkori gályákon, vagyis a csupaüveg irodaházakban:

1) Alkohol. Ugye ez a legalapabb, sőt, egyes szerencsésebb "corporate culture"-ral rendelkező szakmákban - mint például a kőműveseknél, építőmelósoknál és minisztériumi dolgozóknál - a reggeli "csavaros kifli" nem csak elfogadhatónak, de már-már kötelezőnek is számít. Privátszférás multicégeknél viszont nagyon nem komálják az ilyesmit, én még soha nem találkoztam ilyen esetekkel sem idehaza, sem külföldön, míg pl. államigazgatásban dolgozó haverjaimnak remek sztorijai vannak a 11 után már használhatatlan, pocsolyarészeg kollégákról. Jómagam még pályakezdő koromban egyszer kipróbáltam poénból egy enyhébb reggeli bebaszást , de nem volt nagy szám, délutánra meg el is pilledtem tőle (mondjuk azt általában amúgy is :DDD). De egyszer egyébként mindenkinek javaslom kipróbálásra - már aki bírja a piát és nem lesz tőle kötekedős :)) És persze nagyon vigyázzatok a szagokra, ha isztok, egyetek rá valamit + egy rágót, és ne böfögjetek a kollégák jelenlétében!

2) Nyugtatók. Na, ezt szerintem rengetegen tolják, ráadásul ezeknek a hatását kívülről nehéz is észre venni. Azért lenne pl. a complience-s Józsi annyira belassult, mert Seduxent szed? Vagy csak őt sem érdekli a munkája? Jómagam pályám legelején húztam az igát egy szarrá hajtós nemzetközi consulting cégnél, ott egy időben nyomtam Xanaxot nap közben - de ez nem ilyen flashelős poén cucc, épp csak arra jó, hogy a stressz-szintet optimálisan tartsa. Abba is hagytam gyorsan. Szerintem ezek a szerek nem segítenek rajta, ha unod a munkádat - akkor már a netezés sokkal jobb, ráadásul egy elég ütős, agyzsibbasztó kommentfolyamhoz pl.  egyszerűbb is hozzájutni. Előre lelőve a poént: jómagam utóbbira esküszöm.

3) Fájdalomcsillapítók, izomlazítók. Ezeket is sokan tolják, és ez jóval kevésbé van szürkezónában: mivel fájdalomcsillapítót nem annyira gáz akár a kollégák előtt a konyhában sem bevenni, ezért ezt kevésbé is titkolják az emberek. Persze ezek gyengébb cuccok is, mint a nyugtatók. A magam részéről nem élek velük. 

4) "Igazi" drogok. Na hát ezek meg aztán végképp durvák. Ilyeneket még nem próbáltam, bár unalmas meetingeken néha elfog a kíváncsiság. Még szerencse, hogy a nepperek ezt az értékesítési pontot még nem fedezték fel, mert akkor már biztosan megpatkoltam volna túladagolásban :DDDDD

Persze mondanom se kell, hogy bármi ilyen szeres sztorinkra alkalmazzuk az irodai gerillák első számú szabályát: ne bízz senkiben és ne fedd fel a kártyáidat, különben mehetsz nagy kedvencünkbe, a Munkahelyi Terrorba ugrálni. De persze alant a kommentekben elő lehet állni a farbával: nyájas olvasók, ti mit toltok melóban?

46 komment

Címkék: alkohol drogok nincs kedvem dolgozni


2013.05.10. 12:48 irodai gerilla

Vidám emberek a munkahelyen

Feltűnt mostanában, hogy bizonyos típusú munkák végzői tendenciózusan vidáman vagy szomorúan viselkednek az irodai munkahelyeken. Ezt nem csak a jelenlegi, hanem a korábbi gályáimon gyűjtött tapasztalataim alapján is állítom. Természetesen nem az öltönyös excel-tábla tologatókról beszélek: ők egy-egy irodaházban olyan sokan vannak, hogy már csak a nagy számok törvénye alapján is van köztük ilyen is, olyan is. A következő szakmákra viszont mintha jellemző lenne egy tipikus kedélyállapot (VIGYÁZAT: MÉLYSZOCIOLÓGIAI ELEMZÉS KÖVETKEZIK, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKIT NEM ZAVAR AZ ILYESMI):

- ételadó a vállalati menzán: ezek valahogy mindig somolyognak meg viccelődnek az emberrel, néha már egész szemtelen stílusban. Az egyik korábbi melóhelyemen a konyhás ételadó pl. még az ügyvezető igazgatóknak is úgy köszönt oda, hogy "szia uram, mit parancsolsz?". Soha nem jöttem rá, hogy miért van mindig olyan jókedvük mindenhol a konyhásoknak. Minek örülhetnek? Ööö, azt a potenciális magyarázatot a saját érdekünkben vessük el, hogy előtte beleköptek a kajánkba, közelítsük meg inkább onnan, hogy ételt adni éhes embereknek valószínűleg nagyobb boldogság lehet, mint összekurkászni egy riportot valami adatbázisból.

- büfés: ez hasonló a menzáshoz, ők is általában vidámak, sőt, mivel sok köztük a nő - míg érdekes módon a menzai ételadók többnyire férfiak - gyakran még flörtölgetnek is a jóképűbb irodai alkalmazottakkal (mármint, ahogy én tapasztaltam :)). Pedig ők elég valószínű, hogy nem köpnek bele a kajánkba, mert a kávét ugye a szemed előtt készítik, a péktől megvett almás pitébe meg elég nehéz lenne...

- takarítók: ők viszont valahogy mindig olyan búval baszottnak tűnnek, bár az is igaz, hogy annyira nem kommunikatívak az emberrel általában, szóval lehet, nem is szomorúak, csak zárkózottak. Bár tulajdonképpen az se lenne meglepő, ha szomorúak lennének, végül is ki szeretné kevés pénzért mások után összetakarítani a szart.

Szóval a tanulság, hogy ha egy irodaházba nem öltönyös rabszolgának megyünk - bár szerintem inkább annak érdemes, mert ott lehet a legtöbbet keresni meg internetezni - akkor inkább konyhás vagy büfés legyünk, mint takarító. Már legalább is, ha jól akarjuk érezni magunkat.

Ti milyen hasonló sztereotípiákat fedeztetek fel, nyájas olvasók?

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (4,3/5)

4 komment

Címkék: büfés takarító konyhás vidám munkavállalók


2013.01.22. 10:16 irodai gerilla

Tudomány a lógásban: a 4 dimenziós munkakerülési mix (4MM)

Nemrégiben kirúgták egy fiatal, pályakezdő kollégám. Azt kell mondjam, megérdemelte: a nemdolgozásnak ugyanis folyamatosan olyan alapvető szabályait sértette meg és olyan rossz minőségben lógott, hogy erre a teljesítményre jogosan járt a kuka. Aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg épp tapasztalatlanságával függött össze, ami valahol jól mutatja oktatási rendszerünk minőségét is: az egyetemen, főiskolákon egyszerűen nem tanítják a gyakorlatban is hasznosítható, korszerű munkakerülési ismereteket. Ezt pótlandó, mai posztunk leírja nektek a sikeres és hatékony irodai nemdolgozás alapmodelljét, amit mi magunk alkottunk hosszú évek irodai gerillai tapasztalatára alapozva.

A modell lényege a portfoliószemlélet és a diverzifikáció. Ennek során a lógás négy dimenzióját különböztetjük meg: 1). Amikor úgy lógunk, hogy nem vagyunk az irodában; 2) Amikor úgy lógunk, hogy az irodában vagyunk, de nem munkával foglalkozunk; 3) Amikor antiszociálisak vagyunk (kedvtelésből bosszantjuk a többieket, akik emiatt rosszabbul dolgoznak); végül 4) Amikor úgy ártunk az értékteremtésnek, hogy rosszul dolgozunk.

Minden dimenzióban különböző elemek vannak (lásd ábra), ezekből kell összeállítanunk a portfoliónkat. Ennek során a fő szempont a diverzifikáció: törekednünk kell, hogy minden dimenzióból lehetőség szerint csak egy elemet válogassunk be a profilunkba, ezt nevezhetjük kiegyensúlyozott lógási portfoliónak. Ha ugyanis egy dimenzióból több elemet választunk ki, akkor a portfoliónk instabillá válhat még akkor is, ha más dimenziókból egyáltalán nem válogatunk.  Ekkor a főnökünk és a kollégáink elkönyvel az adott dimenzió szerint vétkesnek: 1)aki nincs bent, 2) aki nem csinál semmit, 3) aki összeférhetetlen, 4) aki mindent elkúr. Ennek pedig kirúgás lesz a vége. Ezért minden dimenzióból csak szigorúan egy elemet válasszunk, és akár még az év embere is lehet belőlünk :DDDDD

portfolio_1.JPG

Az egyes dimenziókhoz némi magyarázat:

1) Munkahelyen nemtartózkodás. Talán ez szorul a legkevésbé magyarázatra:ha későn jössz, korán mész, 110 perces ebédszüneteket tartasz és egyébként meg végig kint cigizel a folyosón, akkor effektíve nem lesz időd dolgozni semmit sem. De még ha valahogy így is megcsinálnád, amit kell, akkor is mindenki egy lógósnak tart és meg lesz győződve róla, hogy csalsz valahogy. 

2) Irodában nemdolgozás. Akármit is csinálsz az irodai géped előtt, ami nem munkával kapcsolatos, biztos hogy rendszeresen rajtakapnak majd. Ebből az egyetlen pozitív kiút, ha ezt úgy tudod eladni, mint valami hobbiszerű érdeklődést, ami színesebbé teszi a személyiségedet: követed a híreket, jópofa videókkal lazítasz vagy egyszerűen csak emailezel a barátaiddal. De ha ezt mind egyszerre csinálod, csak azt veszik majd le, hogy mennyire nem érdekel a munkád. Ráadásul ne hidd, hogy nem buksz le: pl. a chatelést az ember méterekről észreveszi egyszerűen a billentyűnyomogatásból...

3) Antiszociális magatartás. Itt is az egyensúly megtartása a lényeg: ha túl sok dologgal mész a kollégáid idegeire, akkor előbb-utóbb kiközösítenek. Itt ráadásul vannak olyan lapok is, amiket nagyon nehéz igazán jól megjátszani: pl. még a bunkóságot és a büdös hónaljszagot is jobban elviselik az emberek, mint ha cserben hagyod őket és helyetted kell dolgozniuk. Ha ezt az elemet választod, nagyon jónak kell lenned valami másban.

4) Értékteremtés akadályozása. Ezt kezdjük rögtön egy megszorítással: itt bizonyos esetekben nem szabad a választás! Ha ugyanis ostoba vagy, vagy figyelmetlen, akkor neked az jutott és kész, a többi elemet pedig már értelemszerűen nem választhatod. Vagyis csak ha nem vagy debil, akkor választhatsz a többi jóság közül is - a gyakorlatban talán ezt szokták elrontani a legtöbben.

Ezek tehát az alapok. Ezekre már fel lehet építeni egész személyiség- és karriertípusokat is a gyakori előfordulású kombinációkból (például a "társasági jófej-partiarc": késés-facebookozás-beszólogatás-beleszarás), de ezekről majd legközelebb. Addig is írjátok meg kommentekben, nektek mik a kedvenc választásaitok.

Magas színvonalú, igényes lógást kívánok mindenkinek a mai napra!

7 komment

Címkék: tudomány nincs kedvem dolgozni munkakerülési mátrix 4mm modell


2012.12.29. 16:21 irodai gerilla

Szilveszteri különszám: a vicces HR-levél

Bár a blogbejegyzések alapvetően szigorúan munkaidőben születnek, most az egyszer kivételt teszek, és munkaszüneti napon is írok. Az alkalom a szilveszter: ilyenkor ugye régen sok tévécsatornán volt ilyen ún. bakiparádé, amibe félresikerült és ezért vicces vagy legalább is annak szánt anyagok kerültek be.

Valami hasonló lesz ez a mostani bejegyzés is, az eset tavaly előtt tényleg megtörtént, félresikerültnek is lehet épp nevezni és szerintem eszméletlen vicces. Történt, hogy 2011. január 4-én - vagyis olyan legendás Munkakedv-posztok megjelenésre után, mint a Reggeli munkahelyi székletürítésről, Az Észak-Korea flash valamint a Ma nincs kedvem dolgozni - blogunk kapott egy full-komoly megkeresést a hrportal.hu nevű HR portáltól. Ebben azt írják, hogy olyan blogokat keresnek, amik összeegyeztethetők az ő profiljukkal illetve hogy a Munkakedven sok olyan bejegyzést találtak, amit szívesen látnának a HR Portálon is. A levelet alább be is linkeltem, így két év távlatából is beszarás.

Hogy mit reagáltam? Természetesen akkora ribanc vagyok, hogy megírtam, pénzért bármit (különben nem dolgoznék multinál, bróhaha :DDDD). De azért rendes fiú (lány?) is vagyok, ezért visszakérdeztem, hogy pontosan melyik korábbi bejegyzésemet találták a profiljukkal összeegyeztethetőnek. Na, erre már nem kaptam választ. De jobb is, mert akkor azt a posztot törölni kellett volna :DDDDDDD Na boldog új évet mindenkinek, irodai gerilla-harcostársaim!

És akkor íme a levél (bár ennek humorértékét tényleg csak a blog törzsolvasói képesek átérezni):

Kedves Irodai Gerilla!

Egy ajánlattal fordulok hozzád. HR szakmai híroldalunk, a HR Portal (www.hrportal.hu) pár héttel ezelőtt létrehozott egy blogoldalt (www.hrblog.hu). Blogolóink köre és a szerkesztőfelület azóta folyamatosan bővül, fejlődik, a célunk, hogy az oldalt minél sokszínűbb tartalmakkal töltsük meg. Olyan blogokat keresünk, melyek témája, tartalma összeegyeztethető portálunk profiljával, és kölcsönösen gazdagítaná azt.

A munkakedv.blog.hu-n sok olyan bejegyzést találtam, amit szívesen látnánk a hrblog keretei között is. Ha együttműködnél velünk, számodra is létrehoznánk egy alfejezetet (hrblog/munkakedv), így a saját blogod mellett ide is posztolhatnád a bejegyzéseket, és növelhetnéd az olvasóid számát. A jobb bejegyzéseknek jelentős publicitást is biztosítanánk portálunk főoldalán, ahol címlaphírként emelnénk ki őket.

Minden további részletet is megírok, amennyiben úgy döntesz, hogy együttműködnél velünk.

Üdvözlettel:

XXXXXXX Dalma szerkesztő
HR Portal Szerkesztősége
1135, Budapest, Gogol utca 15/A. VI./1.
Telefon: +36 (1) 261-0691
email: XXXXXXXX@hrportal.hu
www.hrportal.hu

3 komment


2012.11.30. 09:49 irodai gerilla

Mit adjunk a kollégáknak a céges karácsonyra?

Lassan ráfordulunk az adventi időszakra, így a munka világában is beköszönt a céges Mikulás-bulik illetve "húzásos" karácsonyi ajándékozások ideje (kivéve az olyan szarrágó munkáltatóknál, ahol a céges karácsonyt januárban tartják, mert akkor olcsóbb - nem vicc, van ilyen).. A múltkori bejegyzésben kifejtettem, miért is gyűlöletes jelenség a kollégák közötti ajándékozás, de ahogy akkor is utaltam rá, a karácsony, az bizony más!

A karácsony ugyanis a szeretet ünnepe, csak hát a munkahelyünkön ugye nem szeretetből vagyunk, így semmi sem tarthat vissza minket attól, hogy ennek ürügyén jól megszopassuk utált munkatársainkat a mikulásos-karácsonyos anonim "húzások" által kínált remek alkalmat felhasználva.

Ehhez először is tisztázzuk az alapokat: az ideális helyzet az, ha a cégedben, osztályodon viszonylag sokan dolgoznak illetve ha a húzás tényleg anonim, vagyis nem írja fel senki, hogy kit húztál, valamint nem szokás, hogy az emberek elfecsegik egymásnak a saját húzásaikat (a gyengébbek kedvéért: ekkor ugyanis kizárásos alapon kitalálhatják a tiedet is - gondolom az egyértelmű, hogy te tartod a pofádat). Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor minden adott egy jó kis sunyi, soha ki nem nyomozható, irodai gerillai rajtaütésre.

Továbbá még egy fontos elem: a legtöbb munkahelyen az ilyen húzásos ajándékozásra megállapítanak egy összeghatárt is. Ezt próbáljuk meg az erről szóló megbeszélésen minél leljebb alkudni. Az őszinte érvelés ("mi va'? Nem fogok 300 forintnál többet költeni erre a baromságra!") helyett azonban természetesen itt is irodakonform álszent képmutatással operáljunk ("A kevesebbet kereső kollégák kedvéért legyen az összeghatár 300 forint, ez egyébként is a figyelmességről, nem pedig a pénzről szól").

Tulajdonképpen ez utóbbi mondatban rengeteg igazság van :DDDDD Ugyanis épp ez  a lényeg: ha szerencsénk van, és valamelyik gyűlölt céges ellenségünket húztuk karácsonyra, akkor az alábbi ajándéktípusokkal fejezhetjük ki az iránta való "figyelmességünket":

- a "célzatos ajándék": vannak ezek az evidens dolgok, hogy a büdös kollégának dezodort, a kövérnek diétás kézikönyvet, a véznának fehérjeport, a rosszul öltözöttnek Griff-katalógust, a mindig csórónak meg egyszerűen készpénzt ajándékozunk. Ezen a régi trükkön úgy csavarhatunk egyet, ha mindenféle ok nélkül is ilyeneket adunk ajándékba: egy szappannal és fogkrémmel még a legápoltabb bájgúnárt vagy cicamicát is el lehet bizonytalanítani;

- a "duplacsavaros kedves": egyszer volt egy kollégám, aki tök nyíltan utálta a kisfőnökét, és mellesleg a legaljasabb módon fúrta, ahol tudta. A karácsonyi húzáskor csereberékkel megszerezte a nevét, el is híresztelte mindenkinek, hogy ő fogja megajándékozni, majd megvette a faszinak a kedvenc, marha drága - jóval összeglimit feletti - borát. Eredetileg azt hittem, ez valami perverzió volt nála. De jobban belegondolva zseniális húzás volt: szerintem a kisfőnöke még hetekkel később is azon gondolkozott, hogy hol volt ebben az átverés...

- a "megalázóan kipipálós": ennek lényege, hogy kizárólag a formális minimumkövetelmények teljesítésére megyünk rá, ezzel fejezve ki a feladat iránti utálatunkat. Vagyis a legminimálisabb erőfeszítést igénylő ajándékot válasszuk, lehetőleg csomagolás nélkül: készpénzt, megmaradt villamosjegyet, étkezési utalványt szigorúan a minimumösszeg értékében, esetleg valami irodai kelléket;

- vagy egyszerűen ne vegyünk semmit: ennek megvan az az előnye, hogy - szemben az előző lehetőségekkel - nem kell bíbelődnünk azzal, hogyan csempésszük be ajándékunkat észrevétlenül a "Mikulás zsákjában". Plusz ez tényleg a legolcsóbb megoldás.

Azért a durvább poénokkal vigyázzunk: egy lejárt BKV-bérlet miatt senki nem fog nagy balhét vagy nyomozást rendezni, de egy csomag óvszernek, egy vibrátornak vagy pisztolygolyónak már jobban utánamehetnek, aztán kinek kell, hogy még a végén valahogy lelepleződjön, mekkora szociopaták is vagyunk. 

És most rajtatok a sor kedves olvasók: ti mit adtok a kollégáknak karácsonyra?

4 komment

Címkék: karácsony ajándék kollégák


2012.11.15. 09:55 irodai gerilla

Ajánló: egy office-kompatibilis poén a kedvenc kollégáidnak

Ki se látok a munkából, drága irodai gerilla harcostársaim az Úrban, de mivel szolidáris vagyok, ezért nem szeretnék megfeledkezni azokról sem, akiket most esetleg épp az unalom öl meg a melóban. Nekik ajánlanám az alábbi klasszikus poén egy érdekes, új variációját. 

Van esetleg egy naiv, minden poént beszopó vagy csak simán bevállalós kollégád? Aki nem dug alapból fülhallgatót a munkahelyi gépébe és nem is némítja le a hangszórókat? Aki nem a főnököd vagy nem teljesen egy karót nyelt csávó? Küldd el neki az alábbi szöveget emailben:

"Régi jó vicc, új változatban. Vajon milyen Feri? Gyurcsány Feri? Demjén Feri? Vagy a Liszt Feri? A kattintás után kiderül: http://keresettaferi.ininet.hu/:DDDDDDDDDDDD"

Most gyanakszol kicsit, hogy milyen gonoszság lehet a link alatt, igaz? De mivel igazi semmirekellő, lógós arc vagy - hiszen máskülönben nem lógnál ezen a szennyblogon így munkaidőben - ezért van egy olyan gyanúm, hogy mégiscsak meg szeretnéd nyitni ám azt a linket. De előtte még gyorsan olvasd el a mai poszt két tanulságát: 1) mindig használj fülhallgatót a munkahelyi számítógépeden, 2) a kretén kollégáktól jövő emailekben mellékelt "jópofa" csatolmányok, linkek megnyitásánál ne tartózkodjon komoly ember a közeledben.

Ha ezek megvannak, akkor megnyithatod a linket, majd küldheted tovább a naiv kolléga-haveroknak.

Ja és persze azavazzatok a munkakedvetekről!

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (3,6/5)

4 komment

Címkék: posztajánló nincs kedvem dolgozni office kompatibilis poén


2012.10.27. 08:55 irodai gerilla

Dolgozzunk-e szombaton?

Naná, hogy igen, minek erről egyáltalán posztot írni - vágná rá a kérdésre minden rutinosabb, nagy szervezetben gályázó öltönyös rabszolga. Természetesen most a hosszú hétvégékért cserébe ledolgozandó "kommunista" szombatokra gondolok, nem az igazi szabad szombatokra, amikor a munka lehetősége hál' Istennek legfeljebb csak rémálmainkban merülhet fel. Azonban más a helyzet az olyan csereszombatokkal, mint a mai: itt elméletileg elképzelhető lenne, hogy kicsit úrizáljunk és szabit vegyünk ki, hogy csakazért is meglegyen a kétnapos hétvége.

A szombati dolgozás melletti érvek olyan erősek és nyilvánvalóak, hogy már-már szégyellem őket felsorolni: mindenki tudja, hogy az ilyen szombati munkanapokon a legtöbb munkahely jó, ha 20%-os fordulatszámmal pörög, későn érkezés, korán lelépés, 110 perces ebédszünet, és a sok szabadságos miatt pangó irodák - a legemlékezetesebb, leggondtalanabb irodai internetezéseim mind ilyen napokhoz kötődnek. Felvetnék azonban egy másik megközelítést is, bár bevallom, kicsit félek, hogy a blog törzsközönsége gyenge akaratú, puha diverzánsnak fog titulálni.

Megfigyelésem szerint a munkahelyi lógás olyan, mint a piálás: amikor az ember még fiatal és szertelen, akkor mindkettőből a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb mennyiséget akarja elfogyasztani. Nem is véletlen, hogy ilyenkor gyakran származik ebből valamiféle baleset is, ami az ivás esetben a filmszakadást-hányást, a munkahelyi lógásnál pedig a kirúgást jelenti. Aztán ahogy az ember elkezd érni, egyre inkább felfedezi mindkét tevékenységben az eleganciát, a kulturált fogyasztás szépségét, a mértéktartás gyönyörűségeit. A piálásnál egyre gyakrabban vesz drágább és minőségibb italokat, és a mámor mellett felfedezi az ízek és esztétika világát, gyors és költséghatékony berúgás helyett pedig kényelmesen hátradőlve engedi át magát a nedű élvezetének. Hasonlóan a nemdolgozásnál is, egy érett irodai patkány már nem görcsösködik folyton azon, hogy a lehetséges legnagyobb mértékű munkát ússza meg, hiszen ez a végén olyan sok stresszel járhat, ami teljesen verejtékszagúvá teszi az egészet és beárnyékolja a munkakerülés önfeledt élvezetét.

Ezért aztán vessetek meg, drága irodai gerilla-harcostársaim, öregszem, burzsujosodom, de én a mai napra akkor is szabit vettem ki, és mire ezt a posztot olvassátok, valószínűleg már épp egy jó olaszrizlinget kortyolgatok balatonfelvidéki nyaralónk teraszán. És nektek hogy telik a szombatotok? :DDDDD

13 komment


2012.08.29. 11:01 irodai gerilla

Ajándék a kollégáknak - köszi, nem!

Ma egy olyan munkahelyi jelenségről lesz szó, ami közel olyan kellemetlen, mint egy meetingen kicsúszott hangos szellentés vagy pl. ha a főnököd az előbb észrevétlenül beállt a hátad mögé éppen most, amikor ezt a szennyblogot olvasod. A kollégák közötti ajándékozásról van szó, amitől nem csak az olyan spúr-májszterek viszolyognak, akik karácsonykor az egész családot egy lottószelvénnyel rendezik le, hanem minden egészséges szemléletű ember.

Több helyen dolgoztam már, de az ajándékozás valamilyen formában mindegyikben jelen volt, nagyjából három módon:

1) Külföldi utakról hozott nasik: az olyan multiknál, ahol az öltönyös rabszolgáknak gyakran kell kiruccannia a külföldi cégközpontba, szinte minden héten hoz valamelyik bájgúnár egy doboz csokit vagy bonbont. Talán ez a szokás még a szocializmusból maradt meg, amikor tényleg kiváltságosnak számított, aki külföldre lett kiküldve és ráadásul devizát is kapott. Ezért az illető akkoriban talán tényleg jobban tette, ha az irígykedők pofáját betömte valami csak nyugaton beszerezhető cuccal. A hagyomány továbbgyűrűzése a mostani időkre azonban teljesen érthetetlen, mivel ezek a - többnyire a reptéren az utolsó pillanatban beszerzett - szuvenírek már idehaza is kaphatók és bárki megengedheti őket magának. Arra meg már végképp nem is tudok mit mondani, hogy egyes beteg helyeken már olyan perverziók is előfordulnak, hogy az emberek a privát nyaralásukról hoznak valamit a kollégáknak.

Mindazonáltal ez legalább a munkahelyi ajándékozásoknak még a legelviselhetőbb és főleg a legkönnyebben elbliccelhető formája. Egyszerűen te ne vegyél semmit, és kész. Mivel ma már az utazók elég sokan vannak, ezért jó eséllyel senki se tartja számon, hogy ki, hányszor, mit hozott. Kivéve persze, ha a spúrságod mellett gyakran és látványosan (nagyrészt) egyedül zabálod fel a mások által hozott csokikat. Ezért fontos jótanács, hogy kerüljük a feltűnést és akkor markoljunk bele könyékig a tálba kitett mini-Tobleronékba, ha nem látja senki. Ne tartsuk ezt önzésnek: ez valójában kötelességünk, ami egy rossz szokás megtörésére irányul.

2) Univerzális ajándékozós ünnepek munkahelyi kiélése: nőnap, húsvét, Mikulás, karácsony, stb. Ez egy még irritálóbb és ráadásul nehezebben kikerülhető kategória. Hiszen miért kellene virágot adnom nő nap alkalmából egy olyan kolléganőmnek, akit gyűlölök, és akiről tudom, hogy ő is legszívesebben a tűsarkait látná a szemgolyóim helyén? Sajnos viszont szinte mindenhol vannak olyan buzgómócsingok, akik ilyenkor körbejárnak, pénzt szednek, majd összeszervezik a nagy közös virágátadást. Ezek alól pedig nem lehet kibújni, hiszen ne felejtsük az irodai gerillák egyik alapszabályát: kerülni kell a feltűnést, hiszen az könnyen a munkakerülés minőségének rovására mehet.

Szóval ezeknél nincs mese, le kell nyelnünk a békát és bármennyire is fáj, be kell adni a közös kasszába (na jó, kétévente egyszer mondhatjuk azt, hogy épp nincs nálunk cash, de majd holnap odaadjuk, ami aztán valahogy persze kimegy a fejünkből - egy próbát megér!). A karácsonyi ajándékozást (a húzást) azonban - főleg, ha anonim - remekül felhasználhatjuk kicsinyes bosszúkra és alázásokra - de ezekről még decemberben írok részletesebben.

3) Névnapok, születésnapok: na, ez már tényleg a legalja, ha a sors olyan helyre vetne minket, ahol ezekre is pénzt gyűjtenek a kollégák, akkor legyünk benne biztosak, hogy a Szcientológiai Egyház vagy valami hasonló szekta karmaiba kerültünk, és sürgősen keressünk másik állást (és persze mindenképp írjunk egy posztot róla a Munkahelyi terrorra, bróhahaha :DDDDD)

De mindezzel mi is a probléma, hát már egy kis figyelmesség is baj? - kérdezhetné a naív olvasó. Hát ugye egyfelől, ha az ajándékozási mániát a főnökök gerjesztik, akkor egyszerűen csak arra hajtanak, hogy a kollegiális viszonyt barátivá alakítva minél többet gürizzünk magunktól is az irodában. Másfelől viszont, ha egyes kollégák maguktól ilyen nyájasak, az pedig nem más, mint passzív agresszivitás: lám, ajándékot adok neked, szeretlek téged, szeress te is! Vagyis láthatjuk, hogy az ajándékozás nem más, mint manipuláció vagy erőszak: ezek ellen pedig minden irodai gerillának kötelessége küzdeni!

Lehetne itt még viszonygásunk okait hosszasan magyarázni, de a lényeg egyszerű: 1) a munkahelyen nem barátkozás céljából, hanem dolgozni és pénzt keresni vagyunk, 2) az én pénzem az enyém, nekem se a húsvéti nyuszi hozza, hanem megdolgozom érte (mármint ha értitek, mire gondolok :DDDDD).

Ráadásul nekem a "kollégák" és az "ajándék" szavak együttes emlegetésétől valahogy mindig egy régi, "A nagy ajándék" című pornóoldal jut az eszembe. Tényleg, azzal vajon mi lett?

76 komment · 1 trackback

Címkék: Címkék


2012.08.01. 11:29 irodai gerilla

Hogyan menjünk szabadságra?

A szabadságot mindenki szereti, hiszen akkor nem kell dolgozni. A nagy szervezetekben gályázó rutinos irodai patkányok azonban azt is tudják, hogy a szabadság kivételét érdemes körültekintő módon megtervezni, mármint nem csak privát, hanem dolgozási szempontból is. Az ügyesen kivett szabiból ugyanis olyan duplabombát készíthetünk, amely kétszer is lesújt pusztító erejével az értékteremtési folyamatokra: először akkor, amikor ugye nem vagyunk bent, másodszor pedig az azon megspórolt munkán kereszül, amitől az időpont jó megválasztásával szabadulunk meg. Ez talán első látásra bonyolultnak hangzik, hadd magyarázzam meg részletesebben. 

1. Alapszabály, hogy nyáron minél kevesebbet legyünk szabin. Nyáron, ha meg nem is áll, de jelentősen belassul az élet a legtöbb nagy szervezetben. A realistább főnökök ilyenkorra eleve nem is tervezik nagyobb projekt indítását, vagy ha igen, akkor jó nagy laufokat hagynak rá. Valakire mindig várni kell, aki nincs a helyén, az őt helyettesítő csávó meg inkompetens. Ráadásul nem jobb júliusi kánikulában a légkondis irodában netezni, mint szétfőni valami tó mellett a napon? Na ugye. Nyáron dolgozni olyan, mint a két ünnep között: zsír.

2. Ne menjünk a főnökkel egy időben szabira. Ha a főnökünk szabin van, mi ne legyünk. Bár persze a rátermettebb főnökök távollétük idejére is osztanak ki melót bőven, azért a személyes jelenlét hiánya óriási könnyebbség: mégiscsak nagyobb a szabadsága az embernek, nyugodtan lehet pofátlanul sokat késni, befeküdni a főnök kanapéjára vagy hazamenni aludni, másnaposan kibekkelni egy egész napot, ha az előző este épp úgy alakul, stb.  Plusz ugye ilyenkor az ilyen ad hoc jelleggel beeső munkákra is kisebb az esély. És ugye épp ezeket nem mi fogjuk megkapni, ha akkor vagyunk szabin, amikor a főnök bent van. Mindezt nem nehéz megszervezni: sok ember - így a fejesek is - már jó előre beregisztrálják a szabadságukat, ezt könnyen ellenőrizhetjük a belső rendszerekben vagy ha jóban vagyunk  pl. a titkárnővel

3. Próbáljuk kivédeni, hogy távollétünkben melót osszanak ránk. Ahogy azt már korábban is többször kifejtettem, lógni is ésszel kell. Ha módunk van rá, ne tervezzünk szabit például projektindító időszakokra, mert akkor egyszerűen nem leszünk ott, hogy védjük érdekeinket és harcoljunk az ellen, hogy minél több és szarabb melót ránk osszanak. 

4. Lőcsöljünk minél több munkát a kijelölt helyettesünkre. Mindig egy nagy esély, ha valakinek helyettünk kell dolgozni, mivel ez magában rejti a lehetőséget, hogy a különösen utált melókat vagy kényelmetlenül felhalmozódott szarkupacot megcsinálja helyettünk. Persze ez a helyettesítő személytől is függ, és hát sajnos, mivel sok hozzánk hasonló dörzsölt, semmirekellő, tróger alak dolgozik az ilyen nagyobb cégekben, ezért ne lepődjünk meg nagyon, ha mindez mégsem következik be...

5. Csináljunk csonka heteket. Gondoljunk bele: mennyire intenzív egy olyan hétfői munkanap, ami után egész héten szabin vagyunk? Egy napra gyakorlatilag nem érdemes már belekezdeni semmibe, és ezt  a főnök is pontosan tudja... Hasonlóan, ha kéthetes szabinkról épp pénteken térünk vissza, vajon a hajcsáraink nem fogják nagy valószínűséggel megvárni a következő hét elejét a munkakiadással? Dehogynem. Ezzel a módszerrel értékes napokat tudunk megspórolni és összegyűjtve máskor kivenni szabira.

6. Legyünk óvatosak. Ez leginkább a távollét idejének megválasztására vonatkozik. Ahogy egyik mesterem a munkakerülésben mondotta volt: "Fontos, hogy elég sokáig legyél távol ahhoz, hogy feltűnjön, hogy hiányzol, de ne olyan sokáig, hogy rájöjjenek, nélküled is boldogulnak". 

7. Mielőtt szabira megyünk, állítsuk be az itt a blogon tanult kreatív out-of-office üzeneteket! :DDDD

Ennyi, drága olvasók, most osszátok ti az észt a kommentekben, hogyan kell jól szabira menni. 

Illetve egy szolgálati közlemény: beneveztem a Munkakedv blogot a HVG Goldenblog versenyébe, a "szakmai blogok" kategóriában. Szopassuk meg a HVG-t, nevezzetek engem ti is az oldalsó reklámdoboz alatti linken, légyszilégyszilégyszi! Ha indul a szavazás, szólok! 

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (4/5)

48 komment

Címkék: szabadság nincs kedvem dolgozni


2012.07.02. 10:17 irodai gerilla

Alvás a munkahelyeden

"Micsoda?! Dehát a munkahelyen nem lehet aludni, még a végén kirúgnak!" - ha esetleg ez lenne az első gondolatod a poszt címéről, kedves olvasó, akkor valószínűleg új vagy ezen a blogon, meg egyébként is egy nyeretlen zöldfülű vagy. De ne csüggedj el, tanulj, és gyorsan olvasd végig a korábbi bejegyzéseinket legalább háromszor, MOST! 

A tapasztaltabb öltönyös rabszolgák azonban jól tudják, hogy az irodai melóban gyakorlatilag bármi lehetséges, így természetesen az alvás is. Na persze, senki ne az alvás pihentető, 8 órás változatára gondoljon, hanem legfeljebb  20-30 perces szunnyadásokra - de néha már ezek is életmentők tudnak lenni. Szóval az éjszakai alvást 100%-os mértékben helyettesítő munkahelyi változatot sajnos egyelőre még nem találták fel, aki egy teljes, másfél órás alvásciklust - mélyalvással, REM-fázissal, stb. - el tud kapni, az már istencsászárnak számít. 

Na de mégis hogy? Íme a Munkakedv blog 5 tippje munkahelyi alvók számára:

1. Legelőször is kezdjük azzal, hogy az íróasztalodnál, a kollégáid előtt munkát színlelő alvástrükköket el lehet felejteni. Lehet, hogy te azt gondolod, hogy a magad elé rakott papírokkal / befordított ülőszékkel / kezedre támasztott fejjel úgy nézel ki, mintha dolgoznál, de a nagy büdös igazság az, hogy valójában azonnal kurvára levágja körülötted mindenki, hogy bealudtál. Persze mindig lesznek olyan hamis próféták, akik azt állítják, tudják a tuti módszert, de te ne higgy nekik, és jegyezd meg a munkahelyi alvás alapszabályát: rajtad kívül senki nem tartózkodhat az adott helyiségben!

2. Kanapék, fekvőalkalmatosságok felfedezése. Egy valamit magára adó cégben ugye eleve vannak olyan irodák, ahová kanapékat is bekészítenek kényelmi vagy csak státusz szempontok alapján. Sajnos ezek az irodák többnyire a nagyfőnököké. Ezekre csak akkor van esélyed, ha vezetőid szabdságon vannak, lehetőleg külföldön, hogy biztosan ne jelenhessenek meg váratlanul, amikor befekszel durmolni egy fél órácskát az irodájukba. Ehhez a megoldáshoz az sem árt, ha jóban vagy a főnök titkárnőjével (lásd még: Kulcsemberek a munkakerülésben . a titkárnő című posztunk).

3. Üres tárgyalótermek, üres irodák megkeresése. Ha olyan helyen dolgozol, ahol a vállalati határidőnapló-rendszerben be vannak jegyezve előre a meetingek, akkor könnyedén kikeresheted, hogy melyik tárgyaló szabad éppen. Itt aztán az asztalra roskadva szenderedhetsz egy jót. Fontos, hogy legyen nálad papír alapon valami munkával kapcsolatos anyag, hogy ha esetleg rádnyitnának, akkor ki tud magyarázni, hogy csak nyugalomban akartál olvasgatni. Érdemes továbbá messzi helyre, nem kapcsolódó osztály tárgyalójába menni: így ha még le is buknál, a főnökeidhez jó eséllyel akkor se jut vissza a sztori. Ekkor azonban nem árt egy kicsit felderíteni előtte a terepet (vagyis néhányszor előtte tényleg csak olvasni beülni oda).

4. Hazamenés. Ezt azok tudják megjátszani, akik 20 percnél közelebb laknak a melóhoz, és nem dolgoznak olyan fasiszta munkahelyen, ahol törzsidőben szigorúan elvárják az irodában tartózkodást. Azért ezt heti egynél gyakrabban ne csináljuk, mert különben még feltűnhet valakinek, hogy hova járunk állandóan "ügyeket intézni". Külön nehézség ebben a megoldásban, hogy valamilyen indokkal vissza kell utasítani a közös kávét a kollégákkal ebéd után (ugyanis a "Kávét? Ugyan már, skacok, alvás előtt?!" elég rosszul hangzana :DDDD).

5. Végül ott van még a vécé, az irodai alvás "ha ló nincs, jó a szamár is" megoldása. Egyes cégeknél a vécén alvást hívják "kummantásnak". A vécében az a jó, hogy oda senki nem jöhet utánunk, illetve nem vonhat kérdőre, hogy mit csináltunk ott és mennyi ideig. Hátránya azonban számos van: egyrészt, ha nem padlótól tetőig érő válaszfallal van elválasztva a budi, akkor ugye ott vannak a szagok és hangok. Másrészt a nagyobb probléma, hogy a vécében nehéz olyan helyzetet találni, amiben minden izmunkat el tudjuk ernyeszteni, enélkül pedig nehéz elaludni. Itt nincs mese, magunknak kell kikísérletezni azt a pozíciót, amiben lábunkat a falra támasztva, hátunkkal az ajtónak dőlve valamennyire el tudunk lazulni.

+1. Ne bízz senkiben! Ez az irodai gerilla-hadviselés egyik alapszabálya amúgy is, de a kummantásra is vonatkozik. Mivel a munkahelyen alvás kiugróan termelésellenes tevékenységnek számít sok ember szemében, és egyébként is, az alvás alapvetően csak rólad szól, ezért ne dicsekedj el a kollégáid előtt a dologgal, hanem inkább tartsd titokban, és csak a legszükségesebb, téged fedező harcostársaidat avasd be titkaidba. Márcsak azért is, mert még a végén velük is meg kell küzdeni a főnök kanapéjáért egy alvásra teremtett, békés péntek délután...

És most rajtatok a sor, kedves olvasók: egyrészt pörgessétek a munkakedv-számlálót, másrészt osszátok az észt, ti hol alszotok a munkahelyeteken? 

munkaundorom: (5/5)
munkaundorotok: (4,2/5)

64 komment · 2 trackback

Címkék: nincs kedvem dolgozni alvás a munkahelyen


2012.06.30. 07:32 irodai gerilla

A főnök asszisztense (vendégposzt)

Tegnap este megvolt az egyik nagyfőnök asszisztense, nem mondom, hosszú és költséges projekt volt, de most már kipipálva, fantáziát azt nem nagyon látok benne, szóval ennyi elég is volt, majd elmondom neki valahogy. Mondjuk emailben, mert az olyan személytelen, mint a kapcsolatunk volt. Innen is jutott eszembe, hogy mai beírásom témája legyenek a főnöki asszisztensek.

3 komment


2012.06.25. 10:20 irodai gerilla

Halálhörgés, unalom...

Mostanában nem csak dolgozni, de posztot írni sem igazán van kedvem. Kicsit a posztírással is úgy vagyok, mint a munkával: az elején még valamennyire érdekelt, de aztán erre is ráuntam. Bakker, lehet, hogy nem is a munkával, mint koncepcióval van a hiba, hanem velem? :)) 

Mindenesetre ígérem, hamarosan összeszedem magam, addig is olvassátok el újra a tavalyi, frenetikus "Őszinte out-of-office üzenetek" című posztot, illetve boldog hétfőt az alábbi (Excel-tábla töcsköléshez egyébként remek háttér) videóklippel:

Egyébként mi a fasz az a virág, ami a csávó szájából kijön a videó végén?

1 komment


2012.05.21. 07:17 irodai gerilla

Salsa (vendégposzt)

Vannak dolgok az ember életében, amelyeket először vonzónak találunk, érdekesnek, gyakoroljuk is, majd fokozottan elveszítjük iránta az érdeklődésünket, esetleg a végén meg is utáljuk. Nem, most kivételesen nem a munkáról lesz szó, hanem egy olyan szabadidős tevékenységről, amit a kereskedelmi bankok jellemzően alsóbb beosztású tagjai gyakorolnak és nem is a bankármulatóról beszélek (pedig hát az is megérne egy postot), de hogy azok kedvét se csigázzuk tovább, akik esetleg nem olvasták az öt sorral feljebb lévő címet, szóval igen, a mai témánk a salsa.

11 komment


2012.04.11. 11:40 irodai gerilla

Hogyan következtessünk a kollégák parkolási szokásaiból a munkakedvükre?

Mai blogbejegyzésünk egyúttal blogajánló is. Bandirepublic nevű olvasónk és lelkes harcostársunk blogján osztott meg egy érdekes felvetést:

http://bandirepublic.wordpress.com/2012/02/19/munkahelyi-motivacio-prostitucio-parkolas-es-zen/

Eszerint azok, akik orral befelé parkolnak reggel a munkahelyük előtt, alig várják, hogy elkezdhessenek dolgozni. Ezzel szemben, akik betolatnak a parkolóhelyükre, azok már a nap elején csak a hazamenetelt várják. Érdekes felvetés. Én mondjuk nem kocsival járok dolgozni, így magamon még nem tudtam letesztelni. Kommentelők, osszátok ma ezúttal ti az észt!

2 komment


2012.04.10. 00:00 irodai gerilla

BREAKING - A Kossuth Rádió hírolvasója sem szeret dolgozni

Kénytelen vagyok szabadidőmben - vagyis nem munkából! - posztot írni az aktualitásokra való tekintettel. Auth Magda - a Kossuth Rádió ma reggeli verbális ámokfutó-hírolvasója - munkásságára ugyanis már korábban felfigyeltem, és a hölgy mai teljesítménye is igen figyelemre méltó volt. 

Az ugye még úgy kezdődött, hogy Auth Magda annó óriási botrányt csinált 2002-ben, amikor az aznapi hírek - történetesen Bolgár Györgyöt rúgták ki a rádióból - felolvasását egy "na végre" megjegyzéssel kommentálta. A ballib bagázs persze kiverte a hisztériát, hogy a drága Bolgár úr távozását ilyen alantas módon tálalja a közmédia, de nekem már akkor is gyanús volt, hogy itt valójában csak egy szerencsétlen nőről van szó, akinek kurvára elege lett a munkájából. Ezt erősítette, hogy maga Auth Magda is lényegében azzal érvelt, hogy igazándiból a hírolvasásból volt elege és arra mondta, hogy na végre.

Bár akkoriban jómagam még nem dolgoztam, de később beállva a gályára én is megismertem ezt az érzést. Amikor egész nap hülyeségekkel traktál a főnököd, néha benned is felhorgad a lázadó kiskamasz, aki szíve szerint megkérdezné, hogy aszonygya és a faszom nem kéne? Persze ilyet nyilván nem szabad még az orrunk alá sem mormolni, hiszen ne feledjük az irodai gerillák első számú és legfontosabb szabályát: soha ne tanúsítunk nyílt ellenállást, mert különben mehetünk vissza a Munkahelyi Terrorra ugrálni...

Szegény Auth Magdáról is az a hír járja, hogy kikészült, legalább is kórházba került, így valszeg nála sem tudatos akcióról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy kiborult nála a bili. Ezért sajnáljuk, illetve jobbulást kívánunk neki. De azért a "na végre" akkor is vagány volt, és ha már mi nem merjük megcsinálni, adjon erőt az erről való fantáziálás erre a húsvét utáni csonka munkahétre!

Szólj hozzá!


2012.04.01. 14:41 irodai gerilla

Mitől döglik a légy? - betekintés a Munkakedv kulisszái mögé

Ünnepélyes pillanathoz érkeztünk: a Munkakedv blog 2 éves fennállása és kb. 50 poszt után a 100 ezredik oldalletöltést ünnepelte a héten. Ezért a hétvégén - értetek melózva!!!, nyájas olvasók - átnéztem kicsit a statisztikákat és kijegyzeteltem belőlük néhány érdekességet. Lássuk hát, mitől döglik a légy, miért és hogyan olvastátok a Munkakedvet? (folytatás a címre kattintva)

Nos az eredmények lehangolóak: minél prosztóbb és alantasabb a téma, annál többen kíváncsiak rá. Így például a reggeli munkahelyi székletürítésről (közismertebb nevén: a szarásról) szóló írásunk több mint 7000 oldalletöltést és 5000 látogatót generált és a negyedik leglátogatottabb posztunk lett. Az első helyezet írás sem épp egy matyóhímzés: a "Hogyan tudjuk meg kollégáink fizetését?" című posztból közel 14 ezren próbáltak meg felhasználható tippeket gyűjteni a magasabb fizuért és rosszindulatú pletykák terjesztéséért vívott harchoz. A top5 posztban van még a héten a magyar internetforgalmat robbantó Schmitt Pál, akinek a nevével most gyakorlatilag bármit el lehet adni, illetve egy karácsonyi hangulatú lógós poszt, valamint egy embergyűlölő, szociopata leírás az idegesítő kollégákról:

Mindeközben az általam kedvesnek, szellemesnek és színvonalasnak tartott posztok jóval kisebb érdeklődést vonzottak. Így például a focisták és az irodai dolgozók viselkedését párhuzamba állító írás vagy a kreatív out-of-office üzenetek kevesebb mint 1000 oldalletöltést generáltak. Pedig emlékeim szerint mindkettő kikerült az index címlapjára. (Természetesen az olvasottságot egyébként ez határozza meg döntően: kikerül-e és mennyi időre a poszt a címlapra? Ugyanakkor a statisztikákból nekem úgy tűnik, hogy az indexesek az alapján tartanak egy posztot a címlapon, hogy mekkora a kattintásszám: azok a posztjaim, amik max. 1-2 órát voltak fent, ennyi idő alatt is sokkal kevésebb kattintást kaptak időarányosan, mint a 18-20 órán keresztül fent maradó posztok).

Szóval megvan a véleményem rólatok, kedves olvasóim! Ahogy Bill Murrey mondja az Idétlen időkigben: az emberek a véres hurkát is szeretik, az emberek barmok! Mindazonáltal a Munkakedv Blog továbbra is azon lesz, hogy szakmányban lásson el benneteket a leglucskosabb véreshurkával! :DDDDDD

1 komment


2012.03.28. 23:22 irodai gerilla

Profi munkakerülők a Schmitt-ügyről

Bár blogunkat alapvetően a munkaundor önfeledt élvezetének szenteljük,  és távol áll tőlünk a politizálás, azért - sokoldalúságunkról tanúságot téve - bizony akadt már rá korábban is alkalom, hogy kitekintettünk a politika világába. Így például méltattuk Obamát, amikor neki se volt kedve dolgozni, valamint azt is kifejtettük, hogy egy észak-koreai munkatáborban valszeg nagyobb eséllyel tudnának minket munkára kényszeríteni, mint rabszolgatartónk a demokráciában: a hipperkorrekt, über-PC multi. Ezért a Munkakedv Blog egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne foglaljon állást Schmitt Pál ügyében is.

Lássuk be, a helyzet nem egyszerű, mivel pro- és kontra érvek egyáránt vannak ebben a történetben. Egyfelől: ugye azért azt ne várja tőlünk senki, hogy majd épp most fogunk itt a kemény munkáról papolni. Másfelől azonban: bár kedvenc kommentelőim gyakran kifejtik, hogy mekkora egy semmirekellő, kártékony féreg vagyok, de az az igazság, hogy még én is magam írtam a diplomámat. Egyébként is: az egyetemen (de a melóban is), nem az a király, aki csalással ér el jó eredményt, hanem az, aki nulla felkészüléssel megy be vizsgára (meetingre), de van annyi esze, hogy kidumálja magát. Az legalább igazi és saját teljesítmény. (Egyébként is megmondtam már nektek ezerszer: csak a lúzerek meg a bukott csalók írnak a Munkahelyi Terror  blogra, az értelmesebbje csak simán szétunja magát a munkahelyén). Doktorizni különben is gáz, ahova én jártam egyetemre, ott alapvetően a leghülyébbek maradtak phd-zni. Arról már végképp ne is beszéljünk, hogy 50 felett milyen doktorok rohangálnak mondjuk egy bankban.

Van azonban itt egy nyomósabb érv is. Irodai gerillák iskolája, MCXLVI. lecke: soha nem szabad a tömegből és szürkeségből kitűnni. Ez az egyik alapszabály: a különcök, csodabogarak bármilyen stiklije sokkal gyorsabban feltűnik a főnököknek, mint a szürke öltönyös rabszolgáké. Hosszú hajad van, esetleg egy látható gitár tetoválással a nyakadon? Hiába jársz ki pontosan ugyanolyan gyakran cigizni, mint a kollégáid, a főnök tuti úgy fogja érzékelni, hogy na, a rocker Zsolti már megint bagózni megy. Olyannak kell lenni, mint a többiek, úszni kell az árral, márpedig irodai gerilla ösztönöm azt súgja a blogok áradata alapján, hogy az ár szerint Schmittnek mennie kell.

Szóval mindezt meg hányva-vetve osztottam-szoroztam és az jött ki, hogy a Munkakedv blog a felkelők pártjára áll. Schmitt Pál mondjon le!

De ha esetleg az Elnök úr megírná, hogy épp mennyire k. nem volt kedve akkoriban a kisdoktorijával foglalkozni, akkor egy vendégposztot tudunk biztosítani neki. Mostanában alig van időnk írni, úgyhogy úgyis minden mocskot lehozunk (lásd az előző vendégposztot is)...

38 komment · 1 trackback

Címkék: nincs kedvem dolgozni


2012.02.09. 09:28 irodai gerilla

Kényszerszokások (Vendégposzt)

(Az alábbi írás egy inkognitóját megőrízni kívánó olvasónktól jött).

Cégünk hamarosan új irodaépületbe költözik. Nekem is szép Duna-parti panorámám lesz. Mostanra gyakorlatilag egyedül maradtunk a régi irodaházban. Egészen különleges, már-már szürreális élmény egy belvárosi, de kihalt épületben dolgozni. Ebben az üres térben még jobban felerősödnek azok a kényszerszokásaim, amiket egy zsúfolt közösségben el kell nyomni. 

A munka kompromisszum. Azt hiszem, idővel a normális emberek jelentős részében felerősödnek ezek az ellentmondások, amiknek a vége vagy mid-life crisis lesz, vagy pszichoszomatikus betegségek vagy csak felmondanak és egyik napról a másikra elmennek festőnek (mint Gaugin) vagy kivándorolnak pincérnek Kanadába, esetleg masszőrnek Indiába. A magam kényszerszokásait is ilyen tüneteknek tartom, amelyet néha már-már perverz örömmel vizsgálok. Gyakorlatilag mindenkinek vannak ilyen szokásai: vannak, akik a szemükkel „tikkelnek”, az egyik volt főnökasszonyomnak a feje rángatózott, a másik mániákus kézmosó volt, a harmadik kényszeres éjszakai életet élt, míg megint egy másik azt vette a fejébe, hogy hegedűművész lesz. Az „olcsó drogosok” pedig fejükbe vették, hogy ha majd elkezdenek salsázni, akkor betör az életükbe a kubai napfény íze és egyből elönti őket a negédes életérzés. Nem véletlenül van annyi bankos a salsások között. Csak bele ne fulladjanak a saját cukrukba.

Nekem egészen érdekes kényszerszokásaim vannak. Például minden reggel fél hétkor kelek és negyed órát jógázom. Mindig ugyanazzal a busszal szeretek menni és mindig ugyanazon az ajtón szállok fel. A munkahelyemen szinte soha nem használom a liftet, hanem gyalog megyek fel az emeletemre. A kollégáknak hangosan köszönök és mindegyikkel egyesével kezet fogok, de olyan negyed óra múlva elmegyek a férfi mosdóba és szappannal kezet mosok. Egymás után kétszer. Soha nem használom a mi emeletünk wc-jét, hanem az épület egy másik, jelenleg elhagyatott részébe járok a dolgomat végezni. Mégpedig szertartásosan. Használat előtt mindig letörlöm az ülőkét és vastagon befedem papírral. A dolgom végeztével alaposan letörlöm mindenem és ha esetleg foltosabb nagydolgon vagyok túl, akkor mintegy pelenkaként használom a papírt, amíg haza nem érek és le nem zuhanyozhatok. Szinte mániákusan utálom ugyanis a testnedveket. Pisilés után is megmosom magam, különösen most, hogy nem kell attól tartanom, hogy rám nyitnak.

Ebédelni kizárólag külső helyszínt választok, mert szerintem a mi menzánk ehetetlen. Szinte kizárólag salátákat eszek, olivaolajjal, sajttal és rukkolával. Ebéd után bedugom a fülembe a fülhallgatót és kizárólag elektronikus zenét hallgatok. Ilyenkor alig lehet hozzám szólni, de legalább egy kicsit tudok haladni a munkámmal. Mivel az európai tőkepiacok korán zárnak, ezért öt óra után már nagyon fészkelődöm és pontosan negyed hatkor elkezdem lekapcsolni a gépet.

Az esti szokásaimról (mert azok is vannak) most nem számolok be, mert azok nem kapcsolódnak szorosan a munkavégzéshez. Amiről viszont hamarosan beszámolok, hogy milyen különös tevékenységeket lehet folytatni egy kihalt irodaépületben.

Addig is, sorstársam, neked milyen kényszerszokásaid vannak? Hogyan éled túl a hétköznapokat és mindez a túlélés milyen hatással van a pszichédre?

31 komment

Címkék: vendégposzt


2012.02.01. 09:23 irodai gerilla

Irodai gerillák iskolája, XCLXVII. lecke - hogyan szabaduljunk meg gyorsan a zavaró kollégáktól?

Ha akár csak egy hetet is lehúztál irodai melóban, kedves olvasó, akkor bizonyára ismered azt a szituációt, amikor ülsz a géped előtt és éppen valami tök érdekes cikket olvasol a velveten izé az élet&tudomány blogon, és odajön valami fasz és elkezd beszélni hozzád. Ha csak barátkozni, jópofizni vagy ismerkedni akar, akkor könnyű elhajtani, hogy bocs, erre most nincs időm, de ha valami munkaügyben jön, akkor sajnos muszáj vagy figyelni rá legalább egy rövid ideig. Ha nem teszed, könnyen bajod származhat belőle, mert lehet, hogy a főnököd küldte rád valami melóval, vagy ami még rosszabb: ő maga a főnököd.

Ilyenkor az egészséges világlátású irodai gerillában egyetlen érzés dolgozik: minél gyorsabban megszabadulni a nyavalyástól és folytatni az olvasást, és ha van is valami meló, azt majd megcsinálni később. Ez a legveszélyesebb pillanat: ilyenkor ugyanis az ember gyengeségében hajlamos mindent ráhagyni a kollégára, hogy persze, rajta vagyok, megcsinálom, akkor később majd beszélünk, csak tűnjél már el a túróba, mert az internet momentán jobban leköt. Nagyon veszélyes helyzet, mivel könnyen lehet, hogy ekkor a pillanatnyi szükség szorításában akár olyan melót is bevállalunk, amit nem muszáj.

Ezért akármennyire is nincs kedvünk hozzá, kénytelenek leszünk mégiscsak egy kicsit koncentrálni a kollégára. Először is játszunk időhúzásra: próbáljuk meg kérdésekkel összezavarni, hátha rájön, hogy valójában nem is érti pontosan, amit tőlünk akar és ezért visszamegy utánanézni / pontosabb utasítást kérni a főnökétől. Így egyrészt befejezhetjük az olvasást, másrészt felkészülhetünk rá, mivel fogjuk lerázni, ha visszatér. Itt nagy hasznunkra válnak az olyan, örökzöld érvek, mint például "úgy tudom, ezzel valójában a Viki foglalkozik", "mintha az Marci annak idején már kiszámolta volna ugyanezt". Ezeket természetesen a legempatikusabb hangon kell közölni, hogy kollégánk elhigyje, valójában tényleg segítenénk neki, ha tudnánk...

Ahogy azonban még Napólen is veszített ütközetet, úgy bizony a mi csatáinkból is néhány eleve vereségre van ítélve, mivel egyes helyzetekben képtelenség elkerülni, hogy valami munka osztódjon ránk. Tanuljuk meg felismerni ezeket a pillanatokat és villámgyorsan ehhez igazítani a stratégiánk: ilyenkor felesleges az időhúzás, a kollégától úgy tudunk a leghamarabb megszabadulni, ha lényegretörők vagyunk és megmondjuk, hogy értünk mindent, meglesz a munka, és nincs szükségünk további magyarázatra. Ha esetleg mégis lenne, akkor azokat telefonon később is beszerezhetjük.

Az élő beszélgetések elkerülése és lerövidítése különösen fontos olyan kollégák esetében, akik szeretnek sokat beszélni, mindent jól kitárgyalni és megmagyarázni. Ezek a szószátyár alakok a legnagyobb élősködők az emberek idején, az irodák kullancsai. Egyetlen dolgot tehetünk ellenük: beszéljünk velük telefonon (itt bármikor letehetjük a kagylót arra hivatkozva, hogy a másik vonalon keresnek) vagy ami még jobb: emailben.

Most azonban rajtatok a sor, nyájas olvasók, osszátok ki az észt: ti mivel védekeztek a zavaró kollégák ellen?

41 komment · 1 trackback


2011.12.15. 20:20 irodai gerilla

Blogajánló: Az őszinte állásinterjú

 Hát ez a poszt a Modoros blogon valami annyira zseniális lett, hogy muszáj vagyok kitenni a linket, ma ezen röhögtem egész nap:

http://modoros.blog.hu/2011/12/13/az_oszinte_allasinterju

-Köszönöm, kedves Helga, hogy eljött az interjúra - a munkahelyén mit hazudott, hova jön délután kettőkor?

Bróháháhá :DDDDDD

2 komment

Címkék: posztajánló


süti beállítások módosítása